Nemzeti középosztály gyártás, állami megrendelésre

Print Friendly, PDF & Email

2011.12.01. – Ténytár

„Az az út, amin elindulunk, hogy az állam elvonja az intézmények fenntartását – az óvodától felfelé – az önkormányzatoktól, szerintem az nem jó, nem tudok vele egyetérteni.”

Ez az idézet nem valamelyik izgága ellenzéki politikustól, hanem az oktatási bizottság kormánypárti elnökétől, Pokorni Zoltántól származikAz oktatási törvénykezés viharos történetében talán nem volt még javaslat, amelynek fontosabb tételei annyira vitatottak lennének, mint a mostani köznevelési törvényé.  Jól láthatóan, csak az oktatási államtitkár elszántsága, valamint a mögötte álló, rendíthetetlen miniszterelnöki támogatás juttatta a tervezetet a Parlament elé.

Elemzésünkben arra törekszünk, hogy áttekintsük melyek a legfontosabb vitatott pontok és milyen következményekkel jár a nagy Nemzeti Átalakítás. Külön kitérünk a diákokat, a pedagógusokat és a közoktatási rendszer egészét érintő kérdésekre. Elöljáróban annyit leszögezhetünk: miközben a javaslat következetes szigorral valósítja meg politikai célját, szakmai alapjai meglehetősen ingatagok.

A törvény koncepciója

A cím változása ezúttal nem csak a kormánytól már megszokott szómágia. A nevelés ebben az összefüggésben a gyereknek az állam által meghatározott célok szerinti „fejlesztését” jelenti, szemben a korábbi törvény által használt gyermekközpontú „fejlődés” fogalmával.

A jogszabály világos társadalompolitikai célt fogalmaz meg: ez nem más, mint a „nemzeti középosztály kiépülésének elősegítése”, ami egyúttal a nevelés átpolitizálását is jelenti. Mként egy előkészítő anyagban szerepelt: „A közösségi nevelés célja tehát nem más, mint megtanítani a magyar gyermekeket magyarul gondolkodni és beszélni.”

A köznevelés rendszeréért az „állam felelősséget vállal”. Kevésbé költőien: mostantól a gyerek nevelésének és oktatásának minden területét az állam (praktikusan a kormány és megbízottai) ellenőrzi. Ennek következtében az oktatás megszűnik helyi közügy lenni,valamint gyermeke oktatására jelentősen csökken a szülő befolyása is.

Fontos jogi változás, hogy az eddigi részletező (néha túlszabályozó) közoktatási törvénnyel szemben, ez a norma keretjellegű, azaz számos fontos kérdést majd később, alacsonyabb szintű jogszabályokban szabályoznak. Összességében a miniszter és a kormány – szűken számolva – 96 tárgykörben kap rendeletalkotási felhatalmazást, ami azt is jelenti, hogy egy sor fontos ügy a nyilvánosság kizárásával dől majd el.

A diákokat érintő legfontosabb változások

A javaslat nem bízza a véletlenre a nemzeti középosztály kiválasztását. A közoktatás egész rendszerében (majd a felsőoktatásban) szigorú szelekciós rendszer gondoskodik arról, hogy csak a kormány által erre méltónak találtak vehessék igénybe az oktatási rendszer értelmiségi pályákra felkészítő részeit.

Ez a szemlélet még ott is jelentkezik, ahol a javaslat jó irányú lépést tesz. A tervezet kötelezővé teszi három éves kortól az óvodát, ami a szülők jogai szempontjából ugyan megkérdőjelezhető, de ha valóban minden diákra kiterjedne, akkor segítené az otthonról hozott hátrányok kiegyenlítését. A tervezet azonban lehetővé teszi azt is, hogy az óvodavezető ettől eltekintsen. Ez azzal a veszéllyel jár,hogy a leginkább rászoruló diákok szorulhatnak majd ki az óvodából, hiszen erős lesz a nyomás, hogy a „problémás” gyerekeket ne vegyék fel a kevés férőhelyre.

Az igazi szelekció az általános iskola elején kezdődik. Megszűnik az a lehetőség, hogy az iskolára még éretlen diákokat még egy évre visszatartsák az óvodában. Ehelyett minden diák kötelezően, legkésőbb hét évesen bekerül az általánosba, ahol, ha „nem kellően fejlett”fejlesztő”osztályba kerül. Azért az idézőjel, mert a tapasztalatok alapján, az ilyen, elkülönített osztályok csak a lemaradás konzerválására, vagy – még rosszabb – növelésére alkalmasak. Nagyon valószínű, hogy az ide kerülő diákok többsége sosem kerül vissza a normális képzési ágba.

A szelekció tovább erősödik a középiskolába való átlépésnél. A javaslat  visszaállítja a korábbi, az általános iskolák munkáját szétziláló felvételi rendszert; mostantól a szakiskolába készülő diáknak is központi felvételin kell majd átesnie.

További, a diákok számára fontos változás, hogy a tanítás az általános iskolában kötelezően délután 4 óráig tart majd. Hogy ebben az időben mi történik, az egyelőre nem ismert. A középiskolai óraszámok 34-35 órára nőnek, ami praktikusan itt is egész napos iskolát jelent.

A törvény szemléletére igen jellemző az a passzus, amely szerint a gyermek jogai gyakorlása során nem sértheti „a közösség érdekeit”. Ennek, a nem kifejtett érdeknek alapján, akár az oktatásban való részvételhez, vagy az emberi méltósághoz való jog is egyoldalúan korlátozható. Hogy ez nem csak elvi lehetőség, jól mutatja, hogy a jövőben a tanköteles tanuló is kitiltható lesz az iskolából.

A középiskolai rendszer

Az új törvény lényegesen átalakítja a középfokú oktatási rendszert. Megszűnik az a jelenlegi kötelezettség, amely szerint minden diáknak érettségit vagy szakképzettséget kínáló középfokú iskolai felvételt kell biztosítani. Akiknek nem jut hely a leépített középiskolai rendszerben, azok az úgynevezett HÍD programba kerülnek, ahonnan a 16 éves tankötelezettségi korhatár elérése után utcára lehet tenni őket .

A javaslat korlátozza a 6 és 8 osztályos tehetséggondozó gimnáziumok működését.  A szigorú feltételeknek csak kevés elit állami iskola felel majd meg, és a kötelmek alól “természetesen” mentesített egyházi intézmények. A központilag korlátozott számú gimnáziumi helyért könyörtelen harc folyik majd.

A szakképzés közoktatási funkciója jelentősen legyengül. Az egy évvel rövidebb szakiskolából teljesen kiszorul az általános képzés. A szakközépiskolában csak szakmai érettségit lehet majd szerezni, amelyik nem lesz egyenértékű a gimnáziumi érettségivel, csupán szakirányú továbbképzésre jogosít majd. Igaz ugyan, hogy a szakiskola elvégzése után két év alatt meg lehet szerezni az érettségit, ez azonban – a helyes szándék ellenére is – különösen a közismereti képzés hiánya miatt, nehezen nevezhető reálisnak,

A pedagógusokat érintő változások

Az új törvény lényegesen megváltoztatja a pedagógusok helyzetét is. Az eddigi viszonylag nagy szakmai autonómia helyett merev tantervi rendszert vezet be, és szigorú tanfelügyelettel ellenőrzi az előírások végrehajtását. Ez a korlátozás sokkal kevesebb szabadságot ad az iskoláknak és a tanároknak, mint akár a '78-as tanterv, vagy a Klebelsberg korszak oktatásirányítása. Ehhez járul hozzá az is, hogy az igazgatókat az állami hivatal, illetve a miniszter nevezi majd ki és irányítja.Innen kezdve, nem szakmai vezetők, sokkal inkább a központi akarat végrehajtói lesznek majd. Szintén ebbe az irányba mutat a pedagógiai szolgáltatás rendszerének államosítása.

A pedagógusok számára a törvényben szabályozott új bérrendszer az eddigieknél jóval magasabb fizetést biztosít – elsősorban a nagyobb szolgálati idővel rendelkezők számára. Ugyanakkor merev kasztrendszer alakít ki, ahol a tanárokat folyamatosan minősítik, nem a diákok teljesítménye, hanem a papírmunka és (a kormányt képviselő) bizottság szubjektív döntése alapján. Az új életpálya modell szerinti bérezés bevezetése jó esetben is csak 2013-ban kezdődhet elmár ha a gazdaság helyzete lehetővé teszi (nem fogja). Az összes pedagógus – a szakszervezetek szerint – csak 2020-ra érheti el a magasabb fizetést. Tegyük hozzá, mindez csak feltételes módban érvényes, mert a minősítés szabályait és az új bértáblát szintén későbbi kormányrendelet tartalmazza majd.

Változik a pedagógusok munkaideje is. A jövőben munkaidejük 80 százalékát kötelezően az iskolában töltik majd, a kötelező órák feletti részről pedig az igazgató rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a pedagógus akár 32 órára is kötelezhető, s mivel a túlóra megszűnik, erre az időkeretre akárhány óra helyettesítés, szakkör, felzárkóztató óra kerülhet.

Az oktatási rendszer irányítása és finanszírozása

Talán a legnagyobb súlyú változás az oktatási rendszer teljes államosítása. A javaslat a  kormányhivatalokat teszi meg az iskolák gazdáivá. Ezek az intézmények azonban nem rendelkeznek semmilyen oktatásirányítási gyakorlattal, megfelelő színvonalú kiépítésük, valamint a megfelelő szakemberek biztosítása nagy költséggel jár majd. A kormányhivatalok nemcsak működtetik és irányítják a rendszert, hanem egyben döntenek is az iskolák megmaradásáról vagy bezárásáról. A felső tagozatok esetében kimondottan a központosítás a cél. A helyi önkormányzatok ugyan visszakaphatják az intézményeiket a kormányhivatalok egyéni döntése alapján, de ennek szempontjai nem ismertek, mint ahogy az sem, hogy megkapják-e a szükséges forrásokat.

Megmaradnak és megerősödnek viszont az egyházi fenntartású intézmények külön szabályai. Három oldalon keresztül sorolja a törvény az egyházi intézmények kiváltságait: többek között nem kell kötelező felvételt biztosítaniuk, és korlátozható a tanárok és diákok lelkiismereti szabadsága is. Megmarad a külön finanszírozás: a kormánnyal megállapodott egyházak úgynevezett fenntartói nyilatkozattal, egyoldalúan részesei lesznek az állami feladatellátásnak, és jogosulttá válnak a kiegészítő normatívára.                                                                                                                                

A javaslathoz (az egyébként) kötelező, nyilvános társadalmi és gazdasági hatásvizsgálat nem készült. Ugyanakkor kiszivárgott az ECOSTAT kormányzati elemzőközpont tanulmánya, amely a kormányon belüli vitához készült. Ennek valódiságát az államtitkárság először letagadta, majd később elismerte. Ez az intézményhálózat jelenetős karcsúsításával, 633 iskola bezárásával, és több mint tízezer tanár elbocsátásával számol. Az összes költség ennek ellenére növekszik majd, elsősorban azért, mert az eddigi, részben önkormányzati finanszírozást állami váltja fel, illetve bizonyos többletvállalások, legfőképp az új bértábla költségei miatt. Tegyük hozzá, hogy az elsőt valószínűleg az önkormányzatok eddigi forrásainak elvonásával finanszírozzák, az utóbbiak megvalósítására pedig semmilyen garanciát sem vállal a kormány.

Az elemzés alapján jól látszik, hogy miközben a javaslat következetes szigorral valósítja meg politikai célját, szakmai alapjai meglehetősen ingatagok. Nem véletlen, hogy a javaslathoz jelentős számú módosító érkezett, amelyek jó részét fideszes képviselők adták be. Ezek meglehetősen vegyesek, sok közülük a törvény valódi problémáira keresi a megoldást, de olyan is akad, amelyik további – jogos – tiltakozást váltott ki (például Lázár János halmozottan fogyatékos gyermekek oktatási lehetőségét csökkentő javaslata).

Egy biztos: az Országgyűlés ma kezdi meg a törvényjavaslat tárgyalását. Annak valós következményeiről alapos képet majd csak a módosítók elfogadása, illetve a zárószavazás után alkothatunk.

 

Megosztom a Facebook-on:

    Vélemény, hozzászólás?