Hálózat a Tanszabadságért (HAT) címkével jelölt bejegyzések

Kérdések és válaszok…

Válaszok az Etanulás Módszertani Kutató Intézet által a TÁMOP-3.1.1-11/1-2012-0001 azonosító számú projekt keretében, a köznevelési rendszerhez kapcsolódó jogi szabályozás átfogó vizsgálata témájában megfogalmazott kérdésekre

A Hálózat a Tanszabadságért álláspontjának összefoglalásaként összeállította: Nahalka István

Az Oktatási Hivatal a „XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz” című, TÁMOP-3.1.1-11/1-2012-0001 azonosító számú projekt keretében „A köznevelési rendszerhez kapcsolódó jogi szabályozás átfogó vizsgálata” címmel K+F projektet indított, melynek megvalósítására az Etanulás Módszertani Kutató Intézet Kft. kapott megbízást. A Kft. 2014. május 6-ra szakértői kerekasztal tanácskozást hívott össze, a programra a Hálózat a Tanszabadságért képviseletében magam is meghívást kaptam. Az alábbiakban ismertetem a Kft. által előre kiadott, a kerekasztalon megvitatandó kérdéseket, és egy javaslatot az azokra adandó válaszokra. A kérdések dőlten, vastag betűs szedéssel szerepelnek.

1. Milyen alapvető szabályozási igények merültek fel a köznevelési jogalkotási, jogszabály módosítási folyamat megkezdése előtt az előző kormányzati ciklusban? Az igényt kik fogalmazták meg, milyen csatornákon és formában jutott el a jogalkotókig?

Ezek a szabályozási igények az oktatáspolitika később vezetői pozícióba került személyiségei, elsősorban Hoffmann Rózsa által megfogalmazott igények voltak, illetve háttérként, keretként a KDNP választásokra készült oktatási programja szolgált. E változtatások elvi alapjai már korábban napvilágot láttak, elsősorban a „Mester és Tanítvány” című folyóiratban, például Pálinkás József és Hoffmann Rózsa tanulmányaiban. Ezek a szabályozási igények tartalmukban elsősorban a következők voltak:

  • Osztályozás, évismétlés tilalmának megszüntetése a 2. évfolyamtól.
  • A 10 százaléknál magasabb arányszám, illetve súlyos fogyaték esetén a sajátos nevelési igényű gyerekeket 5, legfeljebb 8 fős csoportokban lehet nevelni.
  • A hátrányos helyzetű zónák iskolái az államtól kiemelt szakmai és anyagi segítséget kapnak.
  • Minden településen, ahol legalább 8 gyermek szülei igénylik, működnie kell alsó tagozatnak.
  • Hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokra vonatkozó kritériumok megfogalmazása.
  • A pedagógiai szakmai szolgáltatás állami kézbe vétele (itt még kivétel lehet a továbbképzés tartása).
  • Itt még kistérségi szinten is szerepel pedagógiai szakszolgálat szervezése, később ez megyei szintre került egyértelműen.
  • Mindenki számára kötelező, egységes tananyag a NAT-ban.
  • Felsőfokú tanulmányokhoz emelt szintű érettségi kell.
  • Megszűnik az előrehozott érettségi.
  • Érettségi vizsgatárgyak számának jelentős csökkentése.
  • Egy tantárgyhoz egy-egy évfolyamon legföljebb 3 tankönyv engedélyezhető. Ebből 2 lett.
  • „Országos szakmai ügyekben kitüntetetten a szakmai köztestületé, a Közoktatás-politikai Tanácsé, a felsőoktatásban a professzorok választott testületeié és a parlamenti pártoké a javaslattétel, majd a véleményezés joga”. Ehhez képest egészen más történt.
  • A nemzetiségi és a gyógypedagógiai tankönyvek ingyenessé válnak 2011-től (bekövetkezett, de csak a 2013/2014-es tanévtől).
  • Minden jóváhagyott tankönyv ingyenes lesz. Ez persze nagyon határozatlan. (Mikortól és kiknek?)
  • Meg kell teremteni a normaszegő tanulók büntetésének lehetőségét: a közösségre bizonyítottan veszélyes fiatalokat kis létszámú osztályokban kell nevelni, képezni.

Érdekes módon néhány azóta bekövetkezett változásról egy szó sincs, vagy nem úgy szerepel a programban, mint ahogy az megvalósult.

  • Nincs szó az iskolák államosításáról.
  • Nincs szó az intézményvezetők döntési jogkörének radikális szűkítéséről.
  • Nincs szó a tankönyvellátás államosításáról.
  • Nincs szó a tankönyvkiadás államosításáról.
  • Nincs megfogalmazva, hogy a szakiskolák képzési éveinek száma egységesen 3 legyen.
  • Nincs szó a szakiskolai közismereti oktatás képzési idejének megfelezéséről, harmadolásáról.
  • Nincs szó a pedagógiai szakszolgálatok megyékhez rendeléséről.
  • Nincs szó a többcélú intézmények megszüntetéséről.
  • A programban még egy iskolatípusra vonatkozóan többféle, legalább 3 kerettanterv fejlesztése szerepel.
  • Itt még legalább 10%-nyi szabadságot biztosítottak volna a helyi tantervek meghatározásával összefüggésben. Bár a szöveg e tekintetben ellentmondásos.
  • Az iskolák itt még egyedi tantervvel, engedéllyel eltérhettek volna a kerettantervektől, később ez már csak kerettanterv-készítés és -akkreditáltatás keretében vált lehetségessé.
  • Nem 3, hanem csak 2 könyvet engedélyeznek egy tantárgyhoz egy évfolyamra.

Ám e programban voltak olyan tételek, amelyeknek éppen az ellenkezője következett be:

  • szektorsemlegesség,
  • intézmények szakmai autonómiája,
  • az oktatás sok más terület előtt elsőbbséget élvez,
  • minden korosztály közel felének legyen lehetősége felsőfokú tanulmányokat folytatni államilag finanszírozott formában,
  • a felső-, a köz- és a szakoktatás mérhető teljesítménye emelkedjék a világranglista élvonalába,
  • az oktatási rendszer finanszírozásának GDP-arányos százaléka haladja meg az EU legfejlettebb országaiét,
  • „A közoktatás működési alapelve a demokrácia érvényesülése minden szinten, amit az előkészítésben zajló széles körű konzultáció, a testületi döntések prioritása és a megfelelő kontroll biztosít”.

További igények jelentek meg az Iparkamara részéről, amelyek nagy valószínűséggel személyes csatornákon keresztül, közvetlenül a miniszterelnökhöz jutottak el. Ezek a törekvések nagymértékben hozzájárultak a szakiskolai képzés ellehetetlenítéséhez, színvonalának csökkentéséhez.

Az igények nagy részét a KDNP, jelesül Hoffmann Rózsa fogalmazta meg. Az eljutása természetesen így nem kérdés.

Ugyanakkor nagyon fontos rámutatni, hogy az oktatási rendszer formálásában a szabályozási igényeket és szükségletet a Fidesz–KDNP pártszövetség hatalmi érdekei határozzák meg minden ízükben. Ami az oktatás területén történik, az levezethető a hatalmon lévők központosítási törekvéseiből, egy megkérdőjelezhetetlen és leválthatatlan hatalmi központ uralma fenntartásának igényéből, a széles körű demokratikus mechanizmusok ellehetetlenítésére való törekvésből. A külső szemlélőnek ‒ ha kritikusan viszonyul ehhez az irányítási rendszerhez ‒ határozottan az a meglátása, hogy az oktatási rendszerrel kapcsolatos döntések nem oktatáshoz értő (sőt, az oktatáshoz nem értő) hatalmi szervezetek és egyes személyek kezében vannak. Nem érvényes már, hogy az oktatást irányító testületek, szervezetek, vezetők a társadalmi folyamatok analízise alapján hoznak döntéseket, és azok megfelelnek valamilyen racionális szakpolitikai paradigmának. Még egyszerűbben: már régóta nem az oktatás ügyeiről van szó, amikor oktatásról döntenek: hatalmi döntések ezek, a hatalommegtartás érdekének alávetve minden más érdeket.

2. Hogyan ítéli meg a köznevelést érintő jogszabályalkotás stratégiai megalapozottságát (időzítés, minőség, egyértelmű prioritások meghatározása, stb.)?

A köznevelést érintő jogszabályalkotást stratégiailag az a szűk szakmai csoport határozta meg, amely elsősorban egyházi felsőoktatási intézményekben oktató, az oktatáspolitikában is szerepet vállaló szakemberekből állt. Időzítése – ha jól értem a szempontot – a jogszabályalkotók szempontjából megfelelő volt, hiszen a köznevelési rendszer átállítása egy új pályára már 2005 előtt megjelenik a szaksajtó egy jól körülhatárolható részében. Ugyanakkor az időzítés itt mást is jelenthet, és ha így értelmezzük, akkor súlyos gondok voltak és vannak. Ha az időzítés azt jelenti, hogy a jogszabályalkotás konkrét aktusai időben, a részfeladatok, például a társadalmi egyeztetés végrehajtásához megfelelő hosszúságú időt biztosítva történtek-e, akkor azt kell mondanom, hogy nem ismerek olyan esetet, amelyben ez teljesült volna. Kapkodó, a határidők betartására nem ügyelő, éppen ezért a hibázás veszélyét is hordozó, de még fontosabb, hogy a jogbiztonságot veszélyeztető jogalkotásról van szó.

A prioritások egyértelműen megfogalmazottak voltak a koncipiálás során. E prioritásokat azonban számos kritika érte. Az figyelhető meg, hogy a pedagógiai szakmában dolgozók egy része: vegyesen pedagógusok, kutatók, szakértők és az oktatásban érintett vállalkozások dolgozói kezdettől erős kritikával illetik a kormány által megfogalmazott prioritásokat. Mint ahogy a hasonló szakmapolitikai folyamatokkal kapcsolatban ez mindig, és a világon mindenhol megszokott, az e kritikát aktív módon megfogalmazók köre a szakmailag érintett, 150-180-ezer főhöz képest szűk, és ugyanolyan szűk, sőt, ha lehet, még szűkebb az ezen oktatáspolitika ‒ az alapelvek, a prioritások mellett aktívan kiállók köre is. Tudomásul kell venni, hogy a pedagógus társadalomnak csak egy kis része vesz részt szakmapolitikai tevékenységekben aktívan. Ebből levonni következtetéseket az egész szakmában meghatározónak tekinthető álláspontokra, és különösen általában a közvélemény állásfoglalására nem lehet. Két tudományos módszerekkel elvégzett felmérés áll rendelkezésünkre arról, hogy a közvélemény és a pedagógustársadalom hogyan viszonyult az átalakítás lépéseihez, egyrészt a Budapest Intézet delphi-kutatásának eredményei (Váradi és Sütő 2013), valamint a TÁRKI omnibusz felmérése (Lannert 2012). Ezek a kutatások azt mutatták, hogy mind a pedagógusok és más szakértők körében, mind a közvéleményt tekintve a változtatások elfogadottságáról vagy nem elfogadottságáról vegyes kép alakítható ki, a kérdések nagyobb részében a kritika a domináns.

Az igazi probléma azonban a minőség. Ennek véleményezése előtt azonban meg kell mondani, hogy egyáltalán milyen koncepciókról és stratégiákról van szó. Ugyanis ezek köre igencsak szűk. Valójában csak néhány jelentősebb dokumentumról lehet szó, ezek elsősorban a következők:

  • a KDNP oktatáspolitikai választási programja,
  • a Nemzeti Együttműködés Rendszerének leírása, másképpen a kormányprogram,
  • a köznevelési törvény koncepciója,
  • a szakképzési törvény koncepciója
  • az EFOP kormányzati tervezete.

Ezek a következő jellegzetességekkel bírnak:

  • A KDNP programja már jelzésszerűen megjelenítette a 2010 és 2014 közötti oktatáspolitika főbb vonásait, ugyanakkor még nem tartalmazta azokat a radikális lépéseket, amelyek ténylegesen jellemezték e területet a későbbiekben. Mint „fogyasztásra szánt” pártprogram, nincs benne részletes elemzés a Magyarországon kialakult helyzetről (eltekintve néhány rosszízű, igaztalan, az előző oktatásirányítást kritizáló, vagy inkább dehonesztáló megjegyzéstől), nem tisztázza egy koncepció szakmai alapjait (a néhány szakmainak tűnő általánosabb megállapítás nem helyettesíti az alapos elemzést).
  • A kormányprogram valójában nem szól a közoktatás egészéről, egészen durva tévedéseket tartalmazó megállapítások szerepelnek benne a szakképzésről és a felsőoktatásról. Csak annyi a mondanivalója, hogy túl sok a diplomás és kevés a szakmunkás, illetve, hogy a szakképzésben a gyakorlatot kell előtérbe helyezni az elmélettel szemben. Ez a mondanivaló tökéletesen ellentmond minden ismert ténynek, a belőle levont következtetések a feladatokra vonatkozóan Magyarországra nézve rendkívül veszélyesek.
  • Vagyis a KDNP-programot, valamint a NER leírását igencsak korlátozottan tekinthetjük a jogszabályalkotás stratégiai előkészítésének vagy koncepciónak.
  • A törvénykoncepció rendkívül alacsony színvonalon elkészített dokumentum, szakmailag, oktatáspolitikai, irányítási szempontból, illetve nyelvi megformálásában szinte értékelhetetlen:
    • Kiindulópontja sokkal inkább a liberális oktatáspolitika mondvacsinált, a tényeket semmibe vevő érvekkel történő támadása, semmint valamilyen koherens, szakmailag védhető oktatásirányítási elképzelésrendszer.
    • Ami szakmailag egyáltalán értékelhető, számba vehető a dokumentumban, az nagyrészt ellentmond a nemzetközi kutatási eredményeknek és oktatásirányítási tapasztalatoknak, valamint éppen ellentétes azokkal a reformokkal, amelyeket az oktatásukat tekintve sikeres országok az elmúlt évtizedekben végrehajtottak, e szempontból legfontosabb sajátossága a minden téren megnyilvánuló centralizáció, amelynek éppen az ellenkezője az alapvető tendencia a fejlődő oktatási rendszerekben.
    • Bár néhány kérdésben valós problémákat vet fel (így például az iskolairányítás szintje valóban problematikus volt az 1993 után kialakult rendszerben, hiszen csak korlátozottan érvényesült abban a rendszerben is a szubszidiaritás), azonban a megoldások az esetek döntő többségében nem a létező problémák megoldása felé mutattak, hanem sokkal inkább még komolyabb problémák keletkeztek az intézkedések nyomán.
  • A szakképzési törvény koncepciója is véleményezhető volt, és ebben az esetben még az is igaz, hogy a végső koncepció szövegben néhány kritikai észrevételt figyelembe vettek a szerkesztők. A helyzet paradoxona, hogy ezek a változtatások magában a törvényben nem érvényesülhettek, mert ellentétesek voltak a köznevelési törvénnyel.
  • Az EFOP-program valójában nem is jogszabályhoz kötődő dokumentum, legföljebb azért sorolható ide, mert az oktatás egészének koncepcionális tervezésére vonatkozó leírás, természetesen a fejlesztési folyamatokra összpontosítva. A dokumentum nem elemzi érdemben a megelőző (HEFOP, TÁMOP) programok eredményességét és hatékonyságát. Készítői úgy tesznek hitet számos európai oktatásfejlesztési alapelv mellett, hogy közben egy szót sem vesztegetnek arra, hogy amit a magyar kormány ez ügyben tett, az éppen e törekvésekkel ment szembe. Úgy kívánja szolgálni az alapvetően megváltoztatott állami oktatásirányítás konszolidációját, hogy közben elfogadja az európai célkitűzéseket, és e nyilvánvaló ellentmondás feloldására semmit nem tesz. Ennek a „kettős lelkületnek” az az eredménye, hogy a dokumentum valójában nem járul hozzá a hazai oktatási jogszabályalkotás koncipiálásához.

3. Hogyan, milyen formában zajlott a szakmai konzultáció a koncepció- és stratégiaalkotási folyamatban?

Koncepcióalkotásról a közoktatást tekintve valójában csakis a köznevelési, valamint a szakképzési törvény előkészítése kapcsán beszélhetünk. A nagy átalakításoknak, a törvényből következő reformok konkrétabb kivitelezésének már nem voltak koncepciói, pedig sok esetben, így például a tartalmi szabályozás kialakításában, a tankönyvpiac szabályozásában, a KLIK létrehozásakor erre szükség lett volna.

Egyetlen esetet tudok, amikor tudományos kutatás előzött meg egy intézkedést, ez a pedagógus minősítési rendszer kialakítása. Ez a példa is felemás azonban: egyrészt a kutatás befejezése előtt, bizonyos részletek vizsgálatának hiányában történt meg a szabályozás, másrészt a tárca egyáltalán nem fordított figyelmet az övétől elütő, ugyanakkor nemzetközileg igencsak jelentős elképzelések megismerésére és diskurzusba való bevonására. Indokolt lett volna a kialakítottnál szélesebb szakmai alapokon megvitatni a kérdést, akár alternatív szakmai koncepciók kidolgozására is lehetőséget kellett volna biztosítani. Természetesen a döntés joga az éppen a hatalmat gyakorlóké, azonban éppen e döntés megalapozása kívánná, hogy ha már a döntést kutatások készítik elő, akkor a tudományos megközelítésekben jelen lévő, jelentős, nem azonnal kizárható tudományos alternatívák is szerephez jussanak.

A köznevelési törvény megalkotásával kapcsolatban pedig a koncepcióval összefüggésben konzultációról egyáltalán nem beszélhetünk, hacsak annak nem tekintjük az egyoldalú véleményezési lehetőséget. A fennálló jogszabályok akkor sem tették szükségessé, mint ahogy ma sem szükséges, hogy valamifajta párbeszéd folyjék a jogszabályalkotást megelőzően a koncepciókról, ilyen nincs is. Ami van, az a jogszabály betűjének megfelelő, általában nagyon rövid ideig tartó tervezetvéleményezés, ami csak rendkívül alacsony szintű egyeztetést jelent.

4. Melyek a jelenlegi – köznevelést érintő – stratégia- és koncepcióalkotás fontosabb hiányosságai, problémái, illetve fő előnyei, erősségei?

A következő főbb hiányosságokat, problémákat látom (és nem látok erősségeket, előnyöket):

  • A legfőbb gond az, hogy a 2010 és 2014 között működő oktatásirányításról minden sokszor hangoztatott elvi eltökéltsége, bizonyos pedagógiai elvek melletti állandó kiállása ellenére sem állíthatjuk, hogy abban a jogszabályalkotás koncepciózus volt. Ez nem azt jelenti, hogy az oktatásirányításnak nem voltak preferenciái, és nem képviselt néhány elvet, ilyenekről az eltelt négy év során, de már azt megelőzően is sokat hallottunk. A koncepciótlanság inkább a szakpolitika-alkotás problémája értelmében értendő. Ha voltak is preferenciái és elvei ennek a kormánynak, nem volt képes azok alapján korszerű, a valós fejlődési lehetőségeket számba vevő, a valódi kihívásokra válaszolni tudó, mindenben a magyar oktatás, tágabban a magyar társadalom állapotát érdemben számba vevő koncepciót alkotni. Töredékes válaszai a felmerülő kérdésekre nem állnak össze szakpolitikává. „Látványos’” kudarcai pontosan dokumentálják ezt a helyzetet, ilyen a KLIK irányításképtelensége számos kérdésben, a tankönyvekkel kapcsolatos lehetetlen helyzet, a pedagógus minősítési rendszer bevezetésének súlyos anomáliái, az, hogy a tanulás eredményessége szempontjából valószínűleg lejtőre került magyar oktatásban a negatív folyamatok megállítására és visszafordítására egyáltalán nincsenek elképzelések stb. Ez az oktatási vezetés a közoktatást hibás munkaerő-piaci elképzelések kiszolgálójává tette.
  • Hasonlóan a korábbi, a rendszerváltást követően munkálkodó oktatási irányításokhoz, 2010‒2014 között sem történt meg a jogszabályok megalkotása előtt az alapos helyzetelemzés. Nem arról van szó, hogy a jogszabályok megalkotásának nem volt szakmai előkészítése. Ilyen előkészítésként nyilván a tárca is tud említeni még akár kutatásokat is, de szakmai háttérmunkát, munkacsoportok tevékenységét is. A kritika lényege, hogy ezek a szakmai előmunkálatok a legtöbb esetben csak a meghozandó intézkedések még nem jogi szövegként való leírásáig jutnak el.
  • A következő probléma, hogy a koncepcióalkotás során nem kerülnek szóba az alternatívák. Pontosabban fogalmazva: mivel a szélesebb szakmai közvélemény nem láthat bele a szakmai előkészítési folyamatokba, valójában nem lehet tudni, hogy az alternatívák milyen módon kapnak szerepet a koncepcióalkotásban. Az biztos, hogy a jogszabály-alkotási folyamatban nem kapnak szerepet a kormányzat oktatáspolitikai paradigmáját kritikusan szemlélő szakmai csoportok, szakemberek. Ez az alkalom, vagyis az a kerekasztal, amely az itt tárgyalt kérdések megvitatásával foglalkozik, üdítő kivétel, nem tudok még egyet mondani.
  • A jogszabályok megalkotását megelőző koncipiáló munkálatok nem átláthatóak. Nagyon gyakran még utólag sem tudjuk meg, hogy személy szerint kik vettek részt a szakmai előkészítésben, az ilyen munkálatok tervezésével, szervezésével, a benne résztvevők személyével, a módszerekkel stb. kapcsolatos információk nem férhetők hozzá. Nem arról van szó, hogy egy koncepció kialakításának szakmai feladatai valamifajta „össznépi megmozdulások” kellene, hogy legyenek, érthető az a törekvés, hogy a kormányzat szakértői csoportok önálló, a további részleteket az eredmény elkészültéig nyilvánosságra nem hozó munkáját preferálja, azonban a jelenleg érvényesülőnél a szakmai és nem szakmai közvélemény tájékoztatása a munka egészéről fontos lenne. Már csak azért is, hogy a közvélemény láthassa, itt valóban komoly szakmai előkészítés zajlik olyanok részvételével, akikben a szakma nagy része megbízik, s olyan módszerekkel, amelyek valóban jól alkalmazhatók az ilyen helyzetekben. Az esetek nagy részében a transzparencia hiánya nagy valószínűséggel éppen annak tudható be, hogy ezek a feltételek nem érvényesültek.

5. Véleménye szerint mennyire járultak hozzá a kötelező hatásvizsgálatok a jogszabályalkotás minőségének javításához?

E kérdésben nem tudok egyértelműen állást foglalni. Egyetlen előzetes hatásvizsgálat sajtóban megjelent bizonyos részleteit láttam (a köznevelési törvény előkészítése során várható költségekről és megtakarításokról készített elemzés, amely a minisztérium „titkos jelentéseként” vonult be a köztudatba), arról tudom, hogy a vonatkozó jogszabályalkotás során teljes mértékben figyelmen kívül hagyták az illetékesek. A hatásvizsgálatok eredményei nem hozzáférhetők (hacsak nem voltam nagyon ügyetlen ezek megkeresésében), nincs módom megvizsgálni, hogy azok mennyire hatottak a jogszabályalkotás minőségére.

6. Milyen formája és eredménye volt a szakmai konzultációnak a jogszabály-tervezetek elkészítésekor? Min múlott a jogszabálytervezetek egyeztetésének mélysége, minősége?

Mint már korábban is szerepelt, itt szó sincs szakmai konzultációról, pusztán véleményezésről, majd a vélemények lényegében önkényes figyelembe vételéről, és erről is csak azokban az esetekben, amikor nem országgyűlési egyéni képviselői indítványról van szó. Ez az egész folyamat olyan, mintha a véleményt írni hajlandó szakemberek és szervezetek be lennének vonva a jogszabály alkotásába abban az értelemben, hogy az elkészült szövegben előforduló nyelvi és logikai problémákat észrevegyék, esetleg kiegészítsék a szöveget nyilvánvaló, és az alapokat nem megkérdőjelező javaslatokkal. Minden ilyen véleményezés valójában azt a célt szolgálja, hogy még tökéletesebb legyen – az eredeti elképzeléseknek megfelelően – a szöveg, és hogy fel lehessen mutatni, a jogszabály megalkotója törődött az egyeztetés feladatával. Több szervezet, illetve szakember is abba a helyzetbe került az ilyen véleményezések során, hogy eljuttatta ugyan a tárcához véleményét, de az az alapokat utasította el, így valójában az egyeztetési folyamatban semmilyen szerepet nem játszott. E szervezetek egyébként – maga a Hálózat a Tanszabadságért is – ettől függetlenül makacs módon eljuttatta véleményét a továbbiakban is a tárcához, miközben tagjaik világosan látták, hogy véleményük érdemi szerepet nem játszhat. E szervezetek elfogadnák, hogy véleményük háttérbe szorul, ha egy vita, egy diskurzus keretében kerülhetne sor arra, hogy megfogalmazzák véleményüket. Ilyenre azonban az elmúlt négy évben egyetlen alkalommal sem került sor. Nem a hatalmat gyakorlók hatalomgyakorlásra való jogát vitatjuk, hanem ezt a minden racionalitással szemben álló gyakorlatot.

A jogszabály-egyeztetések (valójában véleményezések) mélysége, minősége mindezek miatt az egyeztetésre alkalmazott módszeren múlott elsősorban. Ez a módszer alkalmatlan volt arra, hogy mély, minőségi egyeztetési folyamatok jöjjenek létre.

Még egyszer leszögezem: nem azt vetjük fel problémaként, hogy nem a mi elképzeléseink nyertek teret az oktatáspolitikában. Tudomásul vesszük, hogy a választásokon hatalmat szerzett pártok határozzák meg az alapelveket. Ezek azonban nem kell, hogy örök érvényűek, megváltoztathatatlanok legyenek, a konkrét irányítási, szabályozási folyamatokban, egy korszerű szakpolitika megformálása során érdemes a megközelítéseknek, az elgondolásoknak szélesebb körét bevonni a szakmai előkészítés folyamataiba. A tudományban trivialitás, hogy ha egy diszciplína nem teszi ki magát a kritikának, olyan a fogalmi szerkezete, az alapelvei, hogy erre a kritikára lehetőség sincs, akkor az nem tudomány (lásd Karl Popper szerint a marxizmus, a freudizmus vagy a teológia). A tudományban a falszifikálhatóság rendkívül fontos érték és alapelv. Az oktatáspolitikának természetesen nem kell másolnia a tudományt, ám ebben az esetben már csak jól felfogott önérdekből is indokolt lenne a hasonló „viselkedés”.

7. Melyek a jelenlegi köznevelési jogalkotási gyakorlat fontosabb hiányosságai, problémái, illetve fő előnyei, erősségei?

A fentiek alapján is állíthatjuk, hogy 2010 és 2014 között a jogalkotási gyakorlat legfőbb problémái a szakmai előkészítés nem megfelelő volta, a társadalmi egyeztetés csökevényessége, a jogszabályok megalkotásának és elfogadásának kapkodó jellege voltak.

Olyan jogszabályok születtek, amelyek esetében nem volt társadalmi vita, egyeztetés. Ez az eljárás egyetlen esetben sem ütközött – ismereteim szerint – jogszabályba, azonban a jogalkotási folyamat demokratikus jellegével, a jogbiztonsággal, a jogállamiság érvényesülésével kapcsolatos általános elvek alapján viszont alapvetően kifogásolható. A szabály szerint az Országgyűlés elé kerülő önálló képviselői indítványok esetén nem szükséges az előzetes egyeztetés. Ennek azonban kivételes, és súlyos érvekkel alátámasztott eljárásnak kellene lenni. Alkalmazásának gyakorisága azonban azt mutatja, hogy itt valóban jogalkotási alapelvek sérülnek. Példák:

  • Még 2010 májusában úgy fogadta el az új Országgyűlés a közoktatási törvény módosítását, hogy a javaslat végső megformálását nem előzte meg társadalmi vita és egyeztetés. A javaslatot Hoffmann Rózsa személyes, képviselői indítványként nyújtotta be elfogadásra.
  • Hasonló volt 2012 júniusában a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény módosítása Hoppál Péter és Michl József előterjesztésében, amely esetében, ugyan ismét nem sértve a szabályokat, szintén nem történt társadalmi egyeztetés.
  • A köznevelési törvényt sok lényeges pontjában módosító javaslatot terjesztett az Országgyűlés elé 2013 márciusában Michl József és Hoffman Pál, ez esetben sem volt – nem kellett, hogy legyen – egyeztetés.

A társadalmi egyeztetés az oktatási jogalkotásban kimerül az új jogszabályok írásban történő véleményezésében. A jogszabályok megalkotását nem előzik meg valóságos viták, tényleges, párbeszéden alapuló egyeztetések. Nincs mód a különböző megközelítések ütköztetésére. Ez korlátozza a jogszabályok előkészítése során érvényesítendő széles körű társadalmi egyeztetés tartalmas megvalósítását. E tekintetben is ugyanazok állíthatók, mint amiket megfogalmaztunk a jogszabályalkotás koncepcionális előkészítésével összefüggésben.

Rendszeresen nagyon kevés idő van a jogszabályok társadalmi egyeztetésére. Természetesen ez csak akkor ütközik jogelvekbe, ha erre az egyeztetésre szükség van, tehát nem kerül szóba az egyéni képviselői indítványok esetén. A jelenség szinte minden érintett jogalkotási folyamatban tapasztalható volt.

Az előzetes hatásvizsgálat nem transzparens. Az előzetes hatásvizsgálatok nem megismerhetők a szélesebb, vagy a szakmai közvélemény számára.

Az előzetes hatásvizsgálat elhagyására a vonatkozó jogszabály túlságosan széles lehetőségeket biztosít. A 24/2011. (VIII. 9.) KIM-rendelet lehetővé teszi, hogy a hatásvizsgálat elmaradjon, ennek csak az a feltétele, hogy a szabályozás sürgős elfogadásához kiemelkedő közérdek fűződjék. Bár nincsenek közvetlen adataim, mégis valószínűnek tartom, hogy e jogszabályhelyre hivatkozva számos esetben maradt el az előzetes hatásvizsgálat.

Sajátos jogszabály-alkotási problémaként az is előfordult az oktatásért felelős tárca gyakorlatában, hogy a normatív jogalkotást megkerülő módon, körlevelekben leírt, vezetők által megfogalmazott utasításokkal történt szabályozás. Erre a problémára legutóbb az általános jogok biztosa hívta fel a figyelmet a 2013. évi tankönyvterjesztéssel összefüggésben, majd 2014-ben a tankönyvrendeléssel összefüggő feladatok esetén is hasonló helyzet adódott.

A jogszabályok be nem tartásának alig vannak következményei, és erről maga a jogszabályalkotás is tehet, hiszen a törvények és a rendeletek nem szabályozzák az ilyen esetekben követendő eljárást. „Látványos” módon jelent meg ez a probléma a tankönyvbotrány idején 2013-ban, amikor a nyilvánvalóan jogszabályokat sértő tevékenységek esetén azoknak nem voltak szankciókban megnyilvánuló következményeik. A tankönyvellátás anomáliáinak következtében például nyilvánvalóan sérültek a családok jogai, következményekről azonban nem hallottunk. A problémára szintén az általános jogok biztosa hívta fel a figyelmet.

A törvények megalkotása után a végrehajtást szolgáló rendeletek túl későn jelennek meg. Ez a probléma is csökkenti a jogbiztonságot, és nagyon konkrét oktatásszervezési problémákhoz vezet.

A jogalkotás gyenge színvonaláról sokat elárul két jelenség: (1) törvények esetén az Országgyűlésben az oktatással kapcsolatos javaslatokhoz feltűnően nagy számú módosítási javaslat érkezik, és elsősorban a kormánypárti képviselők részéről, (2) a jogszabályokat indokolatlanul sűrűn kell módosítani.

8. Megítélése szerint hogyan illeszkednek az Nkt. végrehajtási rendeletei és az egyéb releváns rendeletek az oktatáspolitikai célokhoz, elvekhez?

Az a baj, hogy egészen pontosan nem lehet tudni, hogy mik az oktatáspolitikai célok és elvek. Természetesen a már fentebb is tárgyalt koncepciókat tartalmazó dokumentumok ‒ ezek között is elsősorban a 2011-ben napvilágot látott törvénykoncepció ‒ mondanak valamit e célokról és elvekről. Amit mondanak, illetve mond a törvénykoncepció, az nem vehető nagyon komolyan. Megfogalmazásának súlyos nyelvi és szakmai problémái miatt erősen kétséges, hogy a magyar oktatási rendszer elé tűzött, a hatalmon lévők által megfogalmazott célokat egyértelműen, és legalább formai értelemben megadnák.

Természetesen a fenti kérdés megítélhető más módon is. Mondhatjuk azt, hogy az oktatáspolitika célja általános értelemben egy hatékony, eredményes, méltányos oktatási rendszer kialakítása, és feltehetjük a kérdést, hogy a jogszabályalkotás vajon ezeknek az általános céloknak az elérését szolgálja-e. Szorosan véve, a jogszabályalkotással kapcsolatban a kérdés nem releváns. Ennek az az oka, hogy a jogszabályalkotás, maga a folyamat, már korábban elhatározott változtatások kifejezője, már létező szándékokat formalizál, és valójában az a kérdés, hogy ezek a törekvések, szándékok, változtatások megfelelők-e a leírt szempontokból. Ha ez is érdekes a kutatás során, akkor ezzel összefüggésben az az álláspontunk (HAT), hogy a 2010 óta bekövetkezett változások meggyőződésünk szerint rontják az oktatási rendszer eredményességét, csökkentik hatékonyságát, és alacsony szintre szállítják le a méltányosságot is a rendszerben. Hogy ebben igazunk van-e, az természetesen csak később lesz lemérhető. Álláspontunkat nagyon szikár módon fogalmazva a következőkre alapozzuk:

  • A változtatások‒ különösen a legkülönbözőbb területeken érvényesülő centralizáció ‒ megfojtják a 2000-es évek elejétől egy rövid ideig érvényesült intézményi, pedagógusi kezdeményezéseket, a rendszer szereplőit erősen egy szűk végrehajtói szerepbe kényszerítik, ami blokkolja a megújulási, fejlesztési folyamatokat. A változtatások jelentős mértékben visszaszorítják az innovativitást.
  • A változások egy működésében kaotikus rendszert hoztak létre.
  • A változások egy, a korábbinál is inkább szegregatív módon működő, a látens és manifeszt diszkriminációt megtartó, vagy akár növelő szisztémát hoztak létre, az esélyegyenlőtlenségek növekedése prognosztizálható.
  • A változtatások nem a magyar oktatás akut problémáinak megoldását szolgálják. Az akut problémák: az esélyegyenlőtlenség rendkívül magas szintje, a pedagógiai kultúra alacsony színvonala, a tehetségnevelés eredménytelensége, az egész életen át tartó tanulásra való felkészítés súlyos eredménytelensége egy viszonylag nagy csoport esetében. A magyar oktatási rendszer nem produkál a nemzetközi felmérések szerint olyan eredményeket, amelyekkel elégedettek lehetnénk, s amelyek azt jeleznék, hogy az ország fejlődési szükségletei szerint elvárható eredményességgel működik az oktatási rendszer. A döntések e helyzet megváltoztatását sem célozzák.

Az illeszkedés nem megfelelő voltának álláspontunk szerint két oka van:

  1. Az oktatási rendszer átalakítását irányító törekvések, szándékok szakmai alapjai hibásak, a magyar társadalom jelenlegi állapotában nem adaptívak.
  2. Olyan kényszerek működnek az oktatási rendszer szabályozásával és működtetésével kapcsolatban, amelyek jelentős további tehertételt jelentenek. Jól láthatóan a miniszterelnök akarat érvényesült számos kérdésben az oktatás szabályozása során, ezt az akaratot azonban nem az oktatás belső törvényszerűségei és a magyar társadalom fejlődésének az oktatás fejlődésében megragadható céljai motiválták, hanem egyszerű hatalmi törekvések és érdekek.

9. Hogyan, milyen formában zajlott a szakmai konzultáció a végrehajtási rendeletek elkészítésekor? Milyen eredménnyel zárult?

A rendeletekkel kapcsolatos szakmai konzultációkról szóról szóra ugyanazt mondhatjuk, mint amit a koncipiálással, valamint a jogszabályalkotással kapcsolatos hasonló kérdésekre adott válaszainkban már leírtunk.

10. Milyen monitoring-, mutató rendszer szolgálja a törvény eredményeinek nyomon követését, visszacsatolását a jogalkotási folyamatba?

E kérdésről információk hiányában nem tudok nyilatkozni. Elképzelhető, hogy ez pusztán ismerethiány, de valószínűbbnek tartom, hogy következetesen felépített és működtetett monitoring-rendszer nem létezik.

11. Melyek a köznevelési jogszabályok implementációjának fontosabb hiányosságai, problémái, illetve fő előnyei, erősségei?

A legfőbb hiányosságok, problémák maguknak a jogszabályoknak a tartalmából adódnak. Elhamarkodott, végig nem gondolt, a szabályozott rendszer adott helyzetében nem adekvát és nem adaptív szabályozás előírásait szinte biztosan csak hibásan, sok problémával lehet végrehajtani, vagyis az implementáció eleve csak kudarc lehet. És ezen a tárca minden valóságalapot nélkülöző „sikerjelentései” sem segítenek. E tekintetben állatorvosi lónak tekinthető a KLIK létrehozása és működése. Az oktatásirányítás szélsőséges centralizálása – ezt fentebb is már többször leírtam – téves irány. A létrehozott szervezet ab ovo nem működhet megfelelően. A konkrét szabályozás még tovább nehezítette a helyzetet azzal, hogy a központhoz nem rendelt megfelelő dolgozói létszámot és a feladatok ellátásához alkalmas finanszírozást.

Idézett szakirodalom

Lannert Judit 2012. Közvéleménykutatás az oktatás területén a lakosság és a pedagógusok körében (A 2012 decemberében végzett adatfelvétel elemzése). TÁRKI, Budapest.

Váradi Balázs és Sütő Tímea (szerk.) 2012. A foglalkoztathatóságot, a méltányosságot és az alkalmazkodóképességet szolgáló oktatás. Jelentés a szakértői delphi-kutatásról, 2013. február 18. Budapest Intézet, Budapest.


Hol az igazság? – a HAT válasza a KLIK közleményére

A Hálózat a Tanszabadságért szervezet állásfoglalása Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2014. január 27-én napvilágot látott, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ tevékenységével kapcsolatos közleményéről

Az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkársága 2014. január végén közleményt adott ki, amelyben méltatja a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) egy éves tevékenységét. A közleményben az Államtitkárság – nyilván annak biztos tudatában, hogy különösebben nem kell tartania hatalmas tömegek tiltakozásától – valótlanságokat ír, hogy ne mondjuk: hazudik. Mivel a tiltakozásnak jogállami keretek között igazán elfogadott és különösen hathatós módjai Magyarországon 2014 elejére végleg lehetetlenné váltak, „felelőtlenül” megtehetjük, hogy ironikusan fogalmazzuk meg replikánkat. Nagyjából úgyis mindegy, csak saját lelki békénk ápolgatása érdekében tesszük. Idézzük a közlemény megállapításait, majd hozzájuk írjuk pikírt megjegyzéseinket, amelyek mögött azonban halálosan komoly tények vannak:

A KLIK a kormány oktatáspolitikai célkitűzéseit maradéktalanul teljesítette. Jobb lett volna, ha nem teszi.

Létrejött az egységes tanügyi irányítás… Ezzel a magyar oktatási rendszer visszalépett egy harmadévszázaddal ezelőtti állapotába.

…jelentősen javult az iskolák szaktanári ellátottsága… Na, ezt vajon milyen tényekre alapozottan lehet állítani? Erejük teljében lévő, nagy szakmai tudással rendelkező, 62 éves pedagógusokat a tanév közepén nyugdíjba kényszerítettek, természettudományi területen alig lehet tanárt találni, s a helyzet tovább romlik. Vajon miről beszél az államtitkárság?

jelentősen javult az iskolák … eszközellátottsága… Vajon mitől javult volna? Attól, hogy a KLIK-en keresztül az eszközbeszerzés sokkal bonyolultabb és kiszámíthatatlanabb lett, vagy attól, hogy jelentősen csökkent az oktatásra fordított költségek összege? Hol vannak az adatok?

…a kistelepüléseken dolgozó pedagógusok is hozzájutnak a munkájukat segítő szakmai támogatásokhoz… TÁMOP programok leállítása, az oktatásfejlesztésre fordított összegek csökkentése, a hálózatosodás megakasztása, a jó gyakorlatokkal kapcsolatos elkezdett munka berekesztése, az oktatási programcsomagok terjesztésének elsumákolása, a pedagógiai szolgáltatások szervezésének olyan átalakítása, amely szinte megoldhatatlan problémákat okoz, a gyógypedagógiai szakszolgálati munka szétzilálása… Soroljuk tovább? Van még bőven! A valódi szakmai támogatáshoz már nem lehet hozzájutni. Mindegy, hogy az intézmény kistelepülésen működik, vagy nem.

Az intézmények fenntartása és működtetése kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá vált. Nem pikírt stílusban: éppen az ellenkezőjét mutatta például, hogy hosszú hónapokig számos intézményben nem volt kinevezett vezető, hogy sok tanár még decemberben is szerződés és fizetés nélkül dolgozott, hogy a tankönyvellátás tragikomikus részletein röhögött és sírt az egész ország, hogy nem oly régen felmerült, hogy a szakoktatás fenntartását el kellene venni a KLIK-től, mert nem tudja ellátni a feladatot, ezt mutatja a 2014-re „tervezett” (előre látható) 50 milliárdos hiány. Kérdezze már meg valaki a nem elvakult fideszes intézményvezetőket meg pedagógusokat is!

Minden, az iskolák zavartalan működését veszélyeztető esetben a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ gyorsan és eredményesen avatkozott be. Kicsit javítaná e mondat igazságtartalmát, ha benne a „minden” szót kicserélnék „egyes esetekben”-re, még tovább javulna a helyzet, ha a „volt olyan eset” fordulat kerülne be, de az igazságot akkor mondaná ki a közlemény, ha ezt írná: „Az iskolák zavartalan működését veszélyeztető egyetlen esetben sem avatkozott be a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ gyorsan és eredményesen”.

2014. február 3.

Hálózat a Tanszabadságért


Pedagógusnap, 2013.

Kedves Barátunk! 2013. szeptember elsejével a Nemzeti Köznevelési Törvény minden pontja életbe lép.

Mit jelent ez mindannyiunk számára?

Állandósuló forráskivonást, a gyerekek számára már az óvodáskortól megnehezedő feltételeket, a nehéz helyzetben élők végleges leszakadását, a tudásalapú társadalom végét, Európa perifériáját.

Valóban ezt akarjuk?

Sokan vagyunk, akik nem hiszünk abban, amit a kormányzó erők az országra erőltetnek. Egyre többen leszünk, akik értik, és akarják – a valóban szebb – új világot, s ezért tenni is hajlandók! Sorsunk, célunk közös. Összefogva sikeresek leszünk!

Találkozzunk 2013. június 2-án délután 14 órakor Budapesten, a Lánchíd pesti hídfőjénél, az Eötvös szobornál! Innen az EMMI Szalay utcai épülete elé vonulunk, ahol a beszédek után követeléseinket összefoglaló petíciót s egy szál sárga rózsát adunk át az államtitkárság képviselőjének.

Mendrey László elnök, PDSZ


Kedves budapestiek!

Már biztosan tudtok arról, hogy június 2-án vasárnap a PDSZ Pedagógus Napot tart az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt. A rendezvény címe:

„Miért hagytuk, hogy így legyen?…”

Gondolom, a cím önmagáért beszél. Másfél éve küzdünk azért, hogy a magyar oktatást – ezen belül a mi sorsunkat – jobb irányba tereljük, mint ami felé most halad. Céljaink elérése érdekében sztrájkolni akartunk, de az elhibázott törvényi szabályozás miatt, ez nem adatott meg nekünk. A sztrájkkal kapcsolatos beadványunk másodszor van a másodfokú Bíróságon. A válaszadási határidő régen lejárt, de választ nem kaptunk. Továbbra is próbálunk tárgyalni a minisztériummal, de az utolsó tárgyalás óta már három hét telt el. Nyilvánvaló, hogy mindez arról szól, hogy legyen már vége a tanévnek, anélkül, hogy a pedagógusok hangot adhatnának véleményüknek. Az utolsó „ csapás” amit ránk mérnek, a Magyar Pedagógus Kar létrehozása, melynek mindannyian tagjai leszünk, akik az állami oktatási rendszerben dolgozunk. A továbbiakban ezzel a szervezettel fog egyeztetni az állam szakmai és érdekvédelmi kérdésekbe. A vezetőjét az álam nevezi majd ki és lesz Etikai Kódex melynek megsértése munkajogi következményekkel is járhat.

Ezért, azt gondoljuk, hogy most van az utolsó pillanat, még nem szavazott a parlament a Magyar Pedagógus Karról, reméljük, hogy a héten már nem is fog. Azt is reméljük, hogy ha elég sokan leszünk vasárnap, talán meghallják a hangunkat és figyelembe veszik a véleményünket.

Hívunk tehát mindenkit – mert az oktatás ügye, mindenki ügye – tanárokat, szülőket, diákokat és nagyszülőket, minden szakszervezetet, szakmai szervezetet, civil hálózatokat, szervezeteket és mozgalmakat, hogy vasárnap közösen demonstráljunk az oktatás jövőjéért, gyerekeink, unokáink jövőjéért. Hogy együtt tegyük fel a kérdést: Miért is hagytuk?  És együtt adjuk meg a választ: Azért, mert naivak vagyunk és megbíztunk azokban, akik azt ígérték, mindent jól fognak csinálni. Tévedtünk. Legalább most mutassuk meg, hogy megbántuk, hogy hagytuk!

Szervezzétek a kollégákat, a szülőket, a diákokat, a szomszédokat és ismerősöket (egyszóval Nyuszika rokonait és üzletfeleit :)).

Találkozunk vasárnap. Gyülekezés 14-15 óra között az Eötvös-szobornál. Indulás 15 órakor a Szalay utcába.

Még jelentkezünk a héten!

Üdvözlettel a PDSZ Budapesti Választmánya nevében:

Komjáthy Anna


Hogyan? Tovább!

 

Hogyan? Tovább!

2013. január 25 – http://plebejus-pedagogus.blogspot.hu – Szerző: Fábry Béla

 

Minden magára valamit adó szervezet szembesül időnként ezzel a kérdéssel. Jobbára olyan alkalmakkor, amikor valamilyen fordulópont közelébe ér. Már ami a szervezet vállalt feladatait illeti.

 

Ebben a helyzetben vannak ma azok a civil kezdeményezések, különösen azok a hálózatok, amiket az Orbán-kormánynak az oktatás területére beszűrődött hatalomtechnikai aktivitása[1] elleni tiltakozás hívott életre.

 

E hálózatok tipikus protest-mozgalmak. Létüket a tiltakozásnak köszönhetik. Annak, hogy felismerték, amit az Orbán kormány az oktatás területén tesz, az olyan pusztítás[2], ami ellen fel kell lépni. Ennek van egyszerűbb, és van kifinomultabb formája.

 

A pedagógusok 2011-ben a köznevelési törvény elfogadása elleni tiltakozás érdekében mentek az utcára. A Hálózat a Tanszabadságért a Kossuth téren tartott Fogadóórát. Némi média-nyilvánosság, szerény társadalmi visszhang, eredmény semmi. Már, ami az elsődleges célt, a törvény elfogadásának megakadályozását jelenti. Viszont megerősödött egy csapat, sokan csatlakoztak a HAT-hoz, képviselői akkor, és azóta is sokszor mondhatták el a nyilvánosság különböző fórumán – rádióban, TV-ben print és e-lapban – véleményüket, honlapot kezdtek el működtetni[3], facebook csoport jött létre[4], ahol az aktualitásokról azonnal értesülhetnek a csoport tagjai is, azok is, akik „csak” olvassák, figyelik a csoport híreit. E megjelenések a tiltakozás kifinomultabb formáját jelentik. A HAT már a Fogadóóra keretében is elkészített elemzését a köznevelési törvényről[5]. Ebben az elemzésben mutatták ki azt, hogy a kialakítani tervezett rendszer tudományos megalapozottsága erősen vitatható, …  Nem sorolom. Olvasható a szöveg. Igaz, nem egy nachtkaszlira való olvasmány. Igényes, alapos, szakmailag pontosan argumentált elaborátum. Ennél is fontosabb, hogy a HAT-ban működő pedagógus-szakemberek felismerték, hogy nem elég azt mondani, nem, igent is kell tudni mondani. Kezdeményezésükre meg is kezdte működését az Agóra Oktatási Kerekasztal[6]. Ez a hálózati alapokon szerveződő műhely közzé is tette első „termékét”, azokat az oktatásfejlesztési értékeket, amik egy modern, széles társadalmi támogatottságot is maga mögött tudható, hosszú távon is alkalmazható oktatáspolitika alapjait jelenthetik[7]. Összességében azonban azt mondhatjuk, hogy a HAT munkája nem ütötte át sem a szakmai nyilvánosság, sem a laikus nyilvánosság ingerküszöbét. Ennek alapján e kezdeményezést kudarcnak is lehetne értékelni. Ez az értékelés azonban téves lenne. A HAT volt az első protest civil szervezet, amelyik meglátta az oktatásra, a társadalomra leselkedő veszélyt[8], és az adott lehetőségeket kihasználva ezt szóvá is tette. Ezzel, mondhatjuk, mintát is adott az oktatás más szereplőinek.

 

Más utat jártak be a hallgatói, oktatói és a szülői hálózatok. Elemzésükre most kitérni nincs módom, ezt majd megteszik szakdolgozati téma kidolgozása keretében egyetemi hallgatók …

 

Amit viszont érdemes kiemelni, az a hallgatók kezdeményezése.

 

A kormány 2012 telén brutális módon avatkozott be a felsőoktatási felvételi keretszámok rendszerébe. A felvételi tájékoztató már régen a felvételire készülő középiskolások kezében volt, amikor a kormány teljesen váratlanul, minden szakmai döntés-előkészítő, és a döntés hatását vizsgáló tanulmány nélkül „vágta meg” az államilag támogatott képzés keretszámait, drasztikus tandíj-rendszert vezetett be. A hallgatók hivatalos képviselete, a HÖOK hallgatott. A hallgatók az utcára vonultak. Esett a havas eső, amikor a néhány ezer főnyi tiltakozó a lágymányosi campustól a Szabadság-híd pesti hídfőjéhez vonult[9]. Ez a tiltakozás inkább volt érdekes színfoltja a farsangi szezonnak, mint erőteljes és különösen hatásos érdekérvényesítő akció. Két fontos elemet viszont ki kell emelni. Egyrészt azt, hogy a hallgatói demonstráción ott voltak a középiskolások is, pedagógusok is. Ugyancsak fontos volt, hogy a hallgatók a tüntetést követően az ELTE jogi kara épületében egy tanterem-foglalási akció után a Hallgatói Hálózat további aktivitását vitatták meg. Jellemző, hogy ekkor a HÖOK ELTE ÁJK szervezete elítélte a HaHa kezdeményezését …  De ezek után – semmi. Legalábbis semmi olyan, ami érdemben befolyásolta volna a folyamatokat. Egészen 2012. korateléig. A kormány – gondolván, már egyszer bejött, be fog jönni még egyszer – ismét brutális beavatkozásról döntött. Miután az év végén döntött az egyetemek egyhavi költségvetési támogatásának zárolásáról, ismét a hallgatói felvételi keretszámokhoz nyúlt. Nem csak erőteljesen csökkentette a teljes felvehető hallgatói létszámot, hanem szűkítette az államilag támogatott férőhelyek keretét is. Ismét megjelent, most erőteljesebb visszhangot kiváltva a tandíj, és a röghöz kötés néven elhíresült hallgatói szerződések ügye[10]. Látni kell azonban, hogy itt egy egyszerű nadrágszíj-akcióról van szó. A kormány az ősz során több megszorító Matolcsy-csomagot[11] is elfogadott, látszott gáz van a költségvetéssel, nem jön össze a 2013-as terv más módon.  Ez kiverte a biztosítékot, és szokatlan egységfrontot teremtett. A hallgatók, a HaHa mozdult elsőként. Akciót, utcai demonstrációt szerveztek. Ott voltak az oktatók is – OHA néven ők is „hálózatosodtak”-, ott volt a HAT is, ott voltak a középiskolások is.  Ezt a kormányzati beavatkozást, és a HaHa kezdeményezését már nem nézhette tétlenül a HÖOK sem. Akciót, utcai demonstrációt szerveztek[12]. Nem hallgathattak a rektorok sem. A kormány intézkedései, figyelemmel arra, hogy Orbán Viktor az önfenntartó felsőoktatásról vizionált korábban, az intézményeket működésükben, néhányukat létükben veszélyeztette. Nem hallgathattak az oktatók sem, hisz a megszorítások állások megszüntetését jelentették. Erre reagáltak a szakszervezetek is. Elsősorban az oktatási rendszer átalakítását következetesen bíráló PDSZ, és megjelent a felsőoktatási dolgozók szakszervezete is.

 

Az eseménynek két olyan elemét kell kiemelni, ami a tüntetés erőteljes visszhangján túl mutatott. Miközben a hallgatók a Műegyetemi nagygyűlésről a parlament elé vonultak, a szervezetek képviselői – hallgatók, oktatók, intézményvezetők, szakszervezetek – az ELTE ÁJK épületében megalakították a hallgatói követelések érvényesítése érdekében azt az egyeztető fórumot, ami a közös érdekek alapján a közös képviseletet hivatott ellátni[13].

 

Közben sűrűsödtek a felhők a köznevelési rendszer átalakítása felett is. Az év végén komoly késés mutatkozott az államosítás előkészítésének folyamatában. Az önkormányzati iskolák átvétele, a Klebelsberg Központ felállítása, a fenntartás és működtetés rendezetlen viszonyai mellett a nagy visszhangot kiváltó bejelentés Matolcsy György nevéhez fűződik. A mézesmadzagként emlegetett életpályamodell bevezetéséhez kötődő pedagógus  béremelés 2013. szeptember 1-én nem lesz – jelentette be[14]. Ez a bejelentés önmagában is sokkoló volt, és ezt Gíró-Szász András konyakos kommentárja képes volt fokozni[15]. A szakszervezetek sztrájkkészültséget hirdettek, előkészítő szervezet létrehozásáról döntöttek.

 

A kormány az időhúzás és a tárgyaló felek megosztásának taktikai fegyverét vette elő.[16]

 

A HÖOK aláírt a kormánnyal egy megegyezést, a Pedagógusok Szakszervezete[17] aláírt a kormánnyal egy megegyezést[18].

 

Az úthenger dübörögve halad tovább.

 

Vannak bizakodásra okot adó jelek. Az iskolák pedagógusainak testületi megszólalásai[19], szakmai szervezetek is tiltakoztak[20], a középiskolás diákok eljutottak az országos szervezet létrehozásáig[21] , a közéleti-politikai szereplők felismerték, hogy az oktatási kérdésekkel foglalkozni kell[22], létrejött és működik egy szakmaközi együttműködés[23] …

 

Ezzel együtt új helyzet van. 

 

A kormány szemmel láthatóan egy centit sem enged a hatalmát biztosítani hivatott oktatási elképzeléseiből. Csak azokon a pontokon enged valamit, millimétereket, ahol látja, elképzeléseit nem tudja megvalósítani. Ezt egyébként is be kellene látnia, de most úgy állítja be, mintha a tárgyaló felek követeléseinek engedne, kész a megegyezésre[24].

 

Mit tehetnek ebben a helyzetben azok a civilek szervezetek, kezdeményezések, amelyek eddig is bírálták a kormány oktatás terén mutatott voluntarizmusát?

 

Továbbra is bírálni kell minden olyan jelenséget, ami az oktatási rendszer államosítását jelenti, ami szakmailag megalapozatlan, ami belátható következményét tekintve káros, ami a rendszer működésképtelenségét eredményezheti, eredményezi.

 

Tudományosan megalapozott elemzéseket kell készíteni a hatalom gyakorlatáról, minden kritikát álló tanulmányokkal kell bizonyítani az Orbán-Hoffmann rendszer szakmai gyengeségeit, tarthatatlanságát, a nemzetközi oktatásfejlesztési trendektől való eltérését.

 

Folytatni kell a jövőre tekintő, azt megalapozó, megkezdett szakmai munkát. Ez éppúgy jelentheti a hálózati erőforrásokat kihasználó együttműködést, mint professzionális kutatásokat.

 

Folytatni kell azt a felvilágosító munkát, aminek eredményeként pedagógusok, szülők, polgárok egyre nagyobb része, egyre több ember ismeri fel, hogy itt ténylegesen a jövő szétrombolásáról van szó, egy szűk csoport hatalmi érdekeiről, a hatalom birtokosai az oktatás terén is visszaélnek a választások alkalmával kapott felhatalmazásukkal[25], és az új rendszer kialakulásával mindenki veszít[26].

 

Folytatni kell a kapcsolatépítést azokkal a szereplőkkel, akiktől várható, hogy a civil szervezetek, kezdeményezések értékeit, szándékait, törekvéseit képesek lesznek a valóság folyamatainak alakításában megjeleníteni. Itt egy komoly dilemma előtt állnak a civilek. Ha azt akarják, hogy mindaz, amit képviselnek a valóság folyamataiban megjelenjen, és, ha ők maguk nem kívánnak a politika színpadán szerepelni, akkor vagy megkeresik, megtalálják a politikai színpad szereplőit, és együttműködnek velük, vagy maradnak önképzőkörök. Ez utóbbi is fontos, de ennek nincs köze a magyar társadalom jelenét és jövőjét meghatározó folyamatokhoz.

 

Folytatni kell a látványos elemeket is tartalmazó akciókat. A közelmúlt eseményei jelzik, hogy az emberek akkor figyelnek fel egy jelenségre, ha az szokatlanságával, különlegességével átüti a közéletet körül vevő elutasítást, egy-egy társadalmi alrendszer – oktatás, szociális ellátás, egészségügy, kultúra – szűknek értelmezett szakmai kérdéseit.  Egy-egy ilyen akció – pl. egy országos koordinációval, egy időpontban sok helyszínen megvalósuló, azonos tartalmi és formai elemeket megjelenítő villámcsődület -, a figyelmet reflektorként irányítja a célba vett jelenségre[27]. Látni lehetett, erre reagál a hatalom is.

 

Ott kell lenni a nyilvánosság fórumain. Ez természetesen akkor lehetséges, ha vannak olyan ügyek, amiket a nyilvánosság formálói – az írott és elektronikus sajtó szerkesztői – lapba, képernyőre valónak tartanak[28]. Ha van esemény, van a figyelmet vonzó mondanivaló, van lehetőség a megjelenésre, ha nincs esemény, mondanivaló, nincs lehetőség.

 

Külön fejezete a nyilvánossággal kapcsolatos munkának a közösségi oldalakon, különösen a facebook-on és a youtub-on való jelenlét. Ez a civil nyilvánosság. Ennek a civilek, a szervezetek, a szakemberek, az érdeklődő polgárok a birtokosai, a használói, a formálói[29]. Ezt nem tudja korlátozni semmilyen hatalom[30]!

 

További külön fejezetet jelent az e-nyilvánosságban a blogolás lehetősége[31]. Ez egy olyan új műfaj, ami a nyilvánosság kapuját az internet lehetősége kapcsán hihetetlen szélesre tárja! Változatos témában, változatos műfajban, változatos eszközökkel lehet eljutni az érdeklődő emberekhez. A blogok látogatottsági adatai azt jelzik, hogy ennek az eszköznek a használatával el lehet jutni olyan emberekhez is olyan mondanivalóval, amivel egyébként azokhoz az emberekhez azokkal a mondanivalókkal más módon nem lehetne.

 

Hogyan? Tovább!!

 

Mindenki – egyén, szervezet, hálózat – meg kell találja azt a munkaformát, azt az eszközt, amivel segíteni tudja ennek a formálódó, diktatórikus elemekkel jellemezhető világnak, ennek a vazallo-demokratúrának[32]  a megállítását, és segíteni tudja egy humánus-demokratikus világ[33]  alapjainak a kidolgozását, megvalósítását.

 

 

 

 

 

 

 

 


[1] Szándékosan nem használtam az oktatáspolitika kifejezést. Az a meggyőződésem, erről e blogban korábban írtam is, Orbán Viktornak nincs oktatáspolitikája, csak hatalma biztosítása érdekében alkalmazott hatalmi technikái, amiket az oktatás területén is alkalmaz. Lásd erről részletesebben a 2012. december 26-i bejegyzést.

 

[2] Kicsit késve, de annál világosabban fogalmazták meg ennek a pusztításnak a lényegét a budapesti Szilágyi Gimnázium pedagógusai, akik a nemzeti örökség elherdálásának nevezik mindazt, ami ma a közoktatásban történik. „A kormányzat nem mérte fel erejét és lehetőségeit, de jure végrehajtotta, ám de facto nem képes végrehajtani az állami irányítás alá vételt. A régi struktúrát fölszámolták, az új még nem létezik. A helyzet irracionális…. Tiltakozunke nemzeti örökség elherdálása ellen”. A teljes szöveget lásd: http://www.peticiok.com/az_iskolak_helyzeterol

 

[3] Lásd: www.tanszabadsag.hu

 

[4] Lásd: a facebook-on a „Tiltakozunk a köznevelési törvény elfogadása ellen” csoportot.

 

[5] Az alapos elemzés tizenöt fejezetet tartalmaz. A szöveget Nahalka István szerkesztette. Megtalálható a www.nahalkaistvan.blogspot.hu oldalon. Az első fejezet 2011. november 24-i keltezésű Lásd: http://nahalkaistvan.blogspot.hu/2011/11/halozat-tanszabadsagert-allaspont-i.html

 

[6] Lásd: https://sites.google.com/site/agoraoktatasikerekasztal/

 

[7] Lásd: https://sites.google.com/site/agoraoktatasikerekasztal/ertekek

 

[8] A pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy több civil szakmai szervezet is tiltakozott 2011 őszén a köznevelési törvény kapcsán. Ezek egyike a Magyar Pedagógia Társaság. Lásd: http://www.pedagogiai-tarsasag.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1091:az-mpt-elnoeksege-szakmai-ervelessel-elutasitja-a-toervenytervezetet&catid=87:mpt-elnoekseg&Itemid=47

 

[9] A 2012. február 15-i „utolsó nyílt nap” elnevezésű rendezvényről lásd: https://www.facebook.com/events/239367222807130/ , a hallgatói fórumról pedig lásd:http://www.youtube.com/watch?v=h6I6c4dyyCs&feature=youtu.be

 

[10] A parlament ősszel vitanapot tartott az oktatási rendszer kérdéseiről. Lásd erről:http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=587842 és http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=599506

 

[11] Csepeli György egy facebook bejegyzésben, követve a kormány névadási szokásait ezeket a csomagokat Rózsa Sándor Terveknek nevezete. Ez még akkor is találó, ha Rózsa Sándor nem a szegényektől, hanem a gazdagoktól  vette el azt, amit elvett …

 

[12] Lásd: http://index.hu/belfold/2012/12/12/tuntetnek_a_tandij_ellen/

 

[13] Lásd: http://www.fdsz.hu/sites/default/files/ofef-kozlemeny.pdf

 

[14] Lásd: http://atv.hu/cikk/20121007_oktatas

 

[15] „Amikor nagy vihar van a tengeren, azt is értékelni kell tudni, hogyha valaki kikötőbe vezet minket, nem biztos, hogy éppen konyakot kell rendelni” – mondta Giró-Szász András az M1 műsorában.

 

[16] Lásd erről e blog Csapda című bejegyzését.

 

[17] Másik két, szervezeti befolyását tekintve kisebb szakszervezettel együtt.

 

[18] Lásd erről e blog Kiderült … című bejegyzését.

 

[19] A Szilágyi Gimnázium felhívásához több iskola – Kölcsey, Teleki – csatlakozott. Lásd: http://fn.hir24.hu/itthon/2013/01/15/egesz-tantestuletek-csatlakoztak-a-tiltakozashoz/

 

[21] http://hvg.hu/itthon/20130119_Erdekvedo_halozatot_hoztak_letre_a_kozepi

 

[22] http://nol.hu/belfold/bajnai_szerint_gyokeres_valtozasok_kellenek_az_oktatasban, http://hvg.hu/itthon/20130124_Ellenzeki_egyeztetes_ujra_bevezetnek_a_18#rss

 

 

[24] Tipikusan ilyen az államosított iskolák igazgatóinak újrapályáztatása. Kétezer kilencszáz iskola igazgatói székét kellene pályáztatni, ha tartani akarnák az eredeti elképzelést. Nincs az az apparátus, amelyik képes lenne ezt az államosítás egyéb feladatai mellett megoldani.

 

[25] Miközben a választások előtt egy szót sem szóltak arról, az oktatás terén mit is akarnak … A felhatalmazást ennek fényében biankónak – tartalmában üres ígéret alapján történtnek – kell minősítenünk.

 

[26] Szülő gyereke nevelése tekintetében jogosultságát, szabad választását, pedagógus szakmai szabadságát és bérét, az iskola közvetlen társadalmi környezete az iskola életébe való beleszólás lehetőségét, …

 

[27] Erre lehet példa a hallgatóknak a köznevelési konferencián való demonstratív megjelenése. Lásd: http://index.hu/belfold/2013/01/18/megzavartak_balog_es_hoffmann_eloadasat_a_diakok/

 

[28] Azon érdemes lenne meditálni, hogy a nyilvánosságot ki formálja. Azok a szereplők – emberek -, akik az élet színpada történeteinek főszereplői, vagyok azok az emberek, akik a színpadi eseményekről tudósítanak … De ne ámítsuk magunkat. A média világában két mértékadó tényező van. A nézettségi mutató és a tetszési index.

 

[29] Lehetne hivatkozni az elmúlt évi arab tavaszra, de arra is, hogy vezető politikusok is élnek e nyilvánosság lehetőségével.  A civil alkalmazást bemutatva lásd pl. az kulturális terület civiljeinek youtub-os megjelenését (http://www.youtube.com/watch?v=YfenOc7leA0 /17.194 letöltés, 2013.01.25./, http://www.youtube.com/watch?v=X86TCau8qzw /10487 letöltés, 2013.01.25./, vagy a hallgatók és középiskolások Orbán Viktornak szóló üzenetét. http://www.youtube.com/watch?v=CDkkvNXj2Ik&feature=player_embedded#! /292.209 letöltés, 2013.01.25./

 

[30] Jól látszik az erőfeszítés kudarca olyan esetben, amikor nyilvánvalóan jogsértő internetes oldalt szeretnének jogszerűen megszüntetni. Lásd a szélsőjobboldali hírportál esetét.http://index.hu/kultur/media/2010/11/19/liberalisok_kovetelik_a_kuruc-info_betiltasat/ és http://nol.hu/belfold/kurucinfo__itt_a_veg_

 

[31] Már utaltam Nahalka István blogjára (www.nahalkaistvan.blogspot.hu). Most a http://oktpolcafe.hu/ –t említem, mint az egyik szakmailag kiemelkedő internetes fórumot.

 

[32] A rendszer rövid jellemzését lásd a 2012. 12. 26.-i bejegyzés 2. tételében.

 

[33] Nem ringatom magamat abban a naiv hitben, hogy az orbáni világ utáni világ maga lesz a megtestesült álom. Nem. Akkor és ott – bármikor is jöjjön el ez az idő – lesz szegénység, lesz társadalmi igazságtalanság, lesznek nehéz sorsú emberek, lesznek egyenlőtlenségek, lesznek érdekellentétek, … De reményeim szerint az a hatalom ne fogja akarni a társadalmi feszültségeket, kevesek jólétét sokak rovására, hanem éppen fordítva. A társadalmi feszültségek enyhítését akarja, sokak jólétét, és talán senkinek nem a rovására. 

 

 

 

 

 


Káosz a közoktatásban – a HAT adatgyűjtésbe kezdett!

Egyre több "rémtörténet" lát napvilágot a sajtóban, hogy a közoktatás rendszerében január 1-vel bekövetkezett fenntartó és működtető változás milyen lehetetlen helyzeteket eredményezett az iskolákban. A Hálózat a Tanszabadságért (HAT) is számtalan esetben kapott megkereséseket az ilyen anomáliák miatt kétségbe esett pedagógusoktól, intézményvezetőktől. Ezért az a döntés született, hogy itt az ideje tenni is valamit.

Continue reading


Az Együtt 2014 oktatáspolitikai megállapodást írt alá civil szervezetekkel

2012.12.20. – Híradó

A civil és a szakmai szervezetekkel együtt szeretnének programot alkotni az oktatás és az államigazgatás számos területén – mondta Bajnai Gordon.

Oktatáspolitikai együttműködési megállapodást írt alá az Együtt 2014 választói mozgalom a Hálózat a Tanszabadságért és a Szülői Hálózat elnevezésű civil szervezettel csütörtökön Budapesten.

Bajnai Gordon, az Együtt 2014 egyik alapítója az ehhez kapcsolódó sajtótájékoztatón azt mondta: a civil és a szakmai szervezetekkel együtt szeretnének programot alkotni az oktatás és az államigazgatás számos területén.

A volt kormányfő rámutatott: a kormányváltáshoz új típusú együttműködés szükséges, azonban ők nemcsak kormányt, hanem politikai kultúrát is akarnak váltani. Ha ez sikerül, akkor "nem bezárnak, hanem kinyitnak kapukat" az oktatás területén a fiatalok számára – fogalmazta meg. A diáktüntetésekkel kapcsolatban megjegyezte: "a hallgatók nem engedték, hogy hülyének nézzék őket".

Continue reading


Oktatáspolitikai alapelvek

2012.12.18. – Hálózat a Tanszabadságért – Szülői Hálózat

Hálózat a Tanszabadságért

Szülői Hálózat 

Az oktatási hálózatok szükségesnek tartják, hogy egy oktatáspolitikai fordulat előkészítése érdekében a politikai szereplők, a szakmai, civil és érdekképviseleti szervezetek között érdemi párbeszéd alakuljon ki.

Meggyőződésünk, hogy az oktatáspolitika legfontosabb, semmi másnak alá nem rendelhető céljai a tanulási igények kielégítése, az életminőség javítását szolgáló tanulási lehetőségekhez való hozzáférés biztosítása és az oktatás minőségének javítása kell, hogy legyenek. Az oktatásnak tehát fontos célja a munkaerő foglalkoztathatóságának biztosítása, de ezen kívül számos más, ezzel egyenrangú feladata is van, mint például az autonóm személyiség kibontakoztatását szolgáló nevelés, a kulturális örökség folytonosságának megőrzése, a társadalom kohéziójának megerősítése, illetve a nemzeti és az európai közösséghez való tartozásunk tudatosítása. A közösségi finanszírozás mértékében tükröződnie kell az oktatás stratégiai jelentőségének. A két közoktatásban érintett hálózat a jövőbeni oktatáspolitikai egyeztetések keretéül – tiszteletben tartva a konkrét oktatáspolitikai kezdeményezésekkel kapcsolatos véleménykülönbségek szabadságát – a következő, több civil szervezettel egyeztetett alapelveket javasolja:

Szektorsemlegesség és szubszidiaritás

 

  1. A közoktatás helyben nyújtott közszolgáltatás. Az oktatás irányításának és finanszírozásának biztosítania kell a szektorsemlegesség, a szubszidiaritás és a hatékonyság követelményeinek érvényesülését.

Stabil, minőségre ösztönző finanszírozás

 

  1. A nevelés-oktatás állami költségvetési finanszírozásának stabil, tervezhető és átlátható módon biztosítania kell az oktatási intézmények működését, a felsőoktatási intézmények oktató-kutató tevékenységének ellátását, a finanszírozás módjának pedig ösztönöznie kell a minőség és eredményesség javítására.

Autonómia és elszámoltathatóság

  1. Az oktatás minőségének egyik legfontosabb feltétele az oktatási intézmények autonómiája. Az óvodai, iskolai és felsőoktatási intézményi autonómiának jogi, pénzügyi és szakmai elszámoltathatósággal kell párosulnia.

Méltányosság

  1. Minden oktatáspolitikai kezdeményezésnek és az oktatási szektor minden intézményének törekednie kell az oktatási egyenlőtlenségek csökkentésére, a minden gyermekben benne rejlő tehetség kibontakoztatására, a méltányosság elvének érvényesítésére.

Független minőségértékelés

  1. A közoktatás minőségének folyamatos értékelése és az értékelési információk megosztása a tanulókkal, szülőkkel, az oktatási intézmények tulajdonosaival és szakembereivel, valamint a nyilvánossággal állami feladat, melyet a kormánytól független intézménynek kell ellátnia.

Nyílt és informált oktatáspolitika alkotás

  1. Az oktatáspolitika alkotásnak folyamatos reflexión, tényeken és azok elemzésén, valamint az érdekeltek (tanulók, hallgatók, szülők, pedagógusok, oktatók, stb.) bevonásán alapuló nyílt, átlátható és intézményesült konzultáción kell alapulnia.

Stratégián alapuló fejlesztéspolitika

  1. A fejlesztéspolitikának az oktatásban az érdekeltek támogatását élvező hosszú távú stratégián kell alapulnia, korrupció-mentesnek kell lennie és igazodnia kell a helyi-intézményi fejlesztési szükségletek sokféleségéhez.

Jogok tiszteletén alapuló szabályozás

  1. Az oktatás szabályozásának alapjául a tanulói, szülői és kisebbségi jogok teljes körű biztosítása kell, hogy szolgáljon.

Világnézeti semlegesség

  1. Az oktatásban működő közintézményeknek a világnézeti semlegességet érvényesítő módon kell működniük.

Megbecsült és szakmailag felkészült pedagógusok

  1. A pedagógusok és oktatók számára biztosítani kell a magas színvonalú munkavégzés és a szakmai fejlődés feltételeit, valamint munkájuk megfelelő szakmai és anyagi elismerését. Ezzel szemben szakmai minőségi követelményeket kell rögzíteni számukra és ezeket érvényesíteni kell.

A fenti alapelvek megalkotásában az Oktatási Hálózat munkatársai is tevékeny részt vállaltak. Az oktatási hálózatok bármilyen demokratikus erővel az együttműködést ezen alapelvek mentén tartják lehetségesnek.


Az iskolák államosítása ellen szólal fel a Hálózat a Tanszabadságért

2012.10.12. – HVG

Módosítsa az Országgyűlés a köznevelési törvénynek az iskolák államosítására vonatkozó szakaszait, tisztázzák a finanszírozás rendszerét, és a kormány az életpályamodell bevezetésének elhalasztásával egyidejűleg halassza el a pedagógusok munkaterhelésének növelésére vonatkozó szabályozás bevezetését is – többek között ezt javasolja a Hálózat a Tanszabadságért (HAT) az MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében.

A szervezet szerint a pedagógusok bérkompenzációjának elhalasztásáról szóló bejelentés azt jelenti, hogy a kormány megkezdte a köznevelési rendszer átalakításának felülvizsgálatát. 

A HAT állásfoglalásában azt javasolja, hogy a kabinet az életpálya-modell bevezetésének elhalasztásával egyidejűleg halassza el a pedagógusok munkaterhelésének növelésére vonatkozó szabályozás bevezetését is, dolgozza ki az értékelés részletes kritériumrendszerét és eljárási szabályait. Indítványozzák egyben a kötelező óraszám emelésének felülvizsgálatát, az iskolában való kötelező tartózkodás szabályának eltörlését.

Javaslataik között szerepel, hogy az Országgyűlés módosítsa a köznevelési törvénynek az iskolák államosítására vonatkozó szakaszait, tegye lehetővé, hogy az önkormányzatok, ha akarnak, továbbra is fenntartók maradhassanak. Felszólították az oktatási kormányzatot, hozza nyilvánosságra, hogy miként képzeli "a kistelepülési iskolák korábban bejelentett összevonását", és mit javasol az így munkanélkülivé váló pedagógusok további foglalkoztatására. 

Kitértek arra is, hogy a költségvetési-finanszírozási feltételek tisztázásáig, a tankerületek feladatkörének részletes szabályozásáig, létrehozásuk befejezéséig halasszák el az önkormányzati intézmények átvételét, és ennek megfelelően "tolják ki" az önkormányzatoknak az iskolák fenntartására, illetve a működtetés vállalására vonatkozó döntésük határidejét is.

Tisztázzák a finanszírozás rendszerét és eljárási szabályait, legyen egyértelmű és átlátható az iskolák, az önkormányzatok és az iskolafenntartás napi gyakorlati feladatait ellátó Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK) járási szervezeti egységei közötti kapcsolat! – szólított fel a hálózat, szorgalmazva az állami fenntartásba kerülő iskolák igazgatóira vonatkozó kinevezési szabály módosítását is. 

A HAT pontosítaná az alapítványi és magániskolák státusát is. Elfogadhatatlannak tartja a hálózat egyebek mellett azt is, hogy a középiskolai korosztály harmadát kitevő szakiskolás diákok esetében a közismereti műveltségtartalmak megismerése, a hozzá kapcsolódó kompetenciák fejlesztése, az életen át tartó tanulásra való felkészítés az általános iskolai tanulmányokkal befejeződik.


Alternatív közoktatási stratégia

2012.10.10 – Köznevelés Online

Az Agóra Oktatási Kerekasztal fejlesztési koncepciót kíván kidolgozni.

Az Agóra Oktatási Kerekasztal konszenzusra törekvésen alapuló, választási ciklusokon átívelő fejlesztési koncepciót, közoktatási stratégiát kíván kidolgozni.

 Az országos szakmai vitafórum megalakítását az oktatásban érdekelt számos szervezet (A Kisgyermek című szakmai folyóirat, Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Egyesület, Equity Méltányos Közoktatásért Egyesület, ESHA Hungary, Hálózat a Tanszabadságért (HAT), Kispesti Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Kollégiumi Szövetség, Magyar Pedagógiai Társaság, Magyar Szakképzési Társaság, Magyartanárok Egyesülete, Nyelviskolák Szakmai Egyesülete, Nyelvtudásért – Országos Nyelvoktatási és Nyelvvizsgáztatási Szakmai Egyesület, Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete, Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, Pedagógusok Szakszervezete, Szülői Hálózat, Tanárképzők Szövetsége, Taní-tani Online – Nyitott pedagógiai blog, Történelemtanárok Egylete) kezdeményezte.

Continue reading


Indul a Fidesz-tanév

2012.09.03. – Népszava

A kormányon kívül senki sem elégedett a ma kezdődő tanévvel induló új oktatási rendszerrel. A Hálózat a Tanszabadságért mozgalom a Fidesz helyi szinteken zajló "lefejezéseire", a PDSZ a belügyminiszter illetéktelen oktatási beavatkozására, az ombudsman pedig a felsőoktatásból kiszoruló fiatalok reménytelen helyzetére hívta fel a figyelmet.




Emléktáblákat helyeztek el szombaton a Hálózat a Tanszabadságért (HAT) mozgalom tagjai a fővárosban több működő, illetve egykori oktatási intézmény falán, ahol a helyi fideszes önkormányzat vagy az állami hivatalok részéről álláspontjuk szerint súlyos sérelem érte a tanszabadságot. Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, tanszékvezető docens, az erzsébetvárosi Fidesz-vezetés által tavaly bezárt Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium épülete előtt kijelentette: a június 5-i pedagógusnapi tüntetés után is folytatniuk kell az ellenállást és remélik, hogy "lesz ereje a szavuknak". Trencsényi szerint az erősödés jele, hogy a XVI. kerületi Centenáriumi Általános és Szakiskola előtti emléktábla-avatáson – ahol a fideszes önkormányzat koholt vádak alapján távolította el a szülők, a tanárok és a diákok által is többségben támogatott igazgatót – megjelent a tantestület több mint fele. Felhívta a figyelmet egy másik ügyre, ahol szintén táblát helyeztek el: a XII. kerületi, fővárosi fenntartású Budai Középiskola igazgatóját, Ács Katalint – aki a szülői munkaközösség és a tantestület kérésére halasztotta el nyugdíjba vonulását és pályázott újra a posztra – a fővárosi közgyűlés Fidesz-frakciója nem tartotta alkalmasnak munkája folytatására, és egy vezetői tapasztalatok nélküli pedagógust nevezett ki helyére.

Ilyen és ehhez hasonló ügyek jellemzik az utóbbi két év oktatáspolitikáját, s az esetek száma az önkormányzati iskolák 2013. január elsejével bekövetkező államosítása miatt valószínűleg szaporodni fog. Az állami fenntartásba kerülő iskolák a Klebesberg Kunó – a Horthy-korszak egykori kultuszminisztere – nevével fémjelzett intézményfenntartó központ totális kontrollja alá kerülnek, hiszen ezentúl ez a hivatal nevezheti ki az iskolaigazgatókat – az emberi erőforrás miniszter jóváhagyásával. De a hivatal dönthet a pedagógusok alkalmazásáról, az iskolák bezárásáról vagy összevonásáról, illetve tanfelügyelők révén ellenőrizheti a központosított tanterv betartását is. Az új Nemzeti alaptanterv (NAT) első elemei viszont már szeptembertől hatályba lépnek.

Continue reading


Elégtelen és jeles “bizonyítványt” is kapott Hoffmann Rózsa a szakmai szervezetektől

2012.06.15. – HetiVálasz

Súlyos szavak: Kifakadt Orbánékra a Kossuth-díjas magyar művész

Elégtelent adott jelképes bizonyítványában Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárnak három szakmai szervezet. Az Oktatói Hálózat, a Hallgatói Hálózat és a Hálózat a Tanszabadságért által kiállított dokumentumot az oktatási államtitkárság munkatársa vette át csütörtökön Budapesten.

Continue reading


“Megbuktatták” Orbán Viktort és Hoffmann Rózsát

2012.06.15. – ATV

Elégtelen bizonyítvánnyal értékelték Hoffman Rózsa munkáját a Hallgatói Hálózat, a Hálózat a Tanszabadságért és az Oktatói Hálózat képviselői. A diákok, tanárok és a szülők kritikája szerint az oktatási tárca a mobilitás akadályozása, a szegényellenesség, a kiszámíthatatlanság, a forráskivonás és a hatalomkoncentráció miatt bukott meg. A bizonyítványt a minisztérium képviselője vette át.

Videó az eredeti oldalon

Continue reading


Oktatáspolitikából elégtelen

2012.06.14.  – eredeti beszéd – Závada Pál

Hoffmann Rózsa bizonyítványának átadása: 2012. június 14-én a minisztérium Szalay utcai épülete előtt

Tisztelt Közönség – kedves jelenlévő protestálók és küldöttségbeliek, akiket a közoktatás ügye iránti aggodalom hozott ide, s mindnyájan, akik a sajtó útján figyelnek bennünket!

Köszöntöm Önöket a Hálózat a Tanszabadságért, az Oktatói Hálózat és a Hallgatói Hálózat nevében – e hálózatok tisztelőjeként és vendégeként. Závada Pál vagyok – sokat voltam diák (elég régen), voltam oktató is, ma már csak alkalmi vendég és állandó szülő vagyok ebben az oktatási rendszerben, nagy- és kisgyerekekkel –, és azért vállalkoztam rá, hogy itt megszólalok, mert szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos dologról van szó. A gyerekeinkről – magyarán a jövőnkről. Mert hogy veszélyesen kezdett ki velük – a diákjainkkal és az ő tanáraikkal – a mi kormányunk.

Continue reading


Béremelésért tüntettek a pedagógus-szakszervezetek

2012.06.03. – NOL – Ónody-Molnár Dóra

Több ezer fős tüntetéssel ünnepelték a szakmai érdekvédők a Pedagógus Napot. A demonstrálók a köznevelési és a szakképzési törvény hatályba lépésének elhalasztását, valódi egyeztetést és több pénzt követelnek.

Pedagógus tüntetés az Em...

Pedagógus tüntetés az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt. Elfogyott a reményük, a hitük és a pénzük
Népszabadság – Móricz Simon

A pedagógus napi demonstráció tíz órakor kezdődött. Az első órában alig lézengtek a képviselő irodaház mellett a tüntetők. – Ne számíts tömegre. Elkeserítő – mondta egy piros ruhás kontyos nő kollégájának, hozzátéve, rengetegen aggódnak az új törvények bevezetése miatt, mégis kevesen jönnek. A kolléga csak annyit válaszol: „itt már nem lehet mozgósítani senkit.” Egy idősebb nő azzal vigasztalta őket, hogy a tavalyi tüntetésen is az utolsó pillanatban érkezett meg a tömeg.

Continue reading


“Elfogyott a reményük, a hitük és a pénzük” – tanárok tüntettek

2012.06.03. – Eduline

A közszférában a bérek januári, 20 százalékos emelését, valamint a köznevelési és a szakképzési törvény bevezetésének egy évvel való elhalasztását követelték pedagógus szakszervezetek vasárnap, az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt tartott pedagógusnapi demonstráción.

Tüntetők az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt

 

 

Tüntetők az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt

Forrás: MTI Fotó: Kovács Tamás

Continue reading


“Időzített bomba robbant” a szigetszentmiklósi elitgimnáziumban

2012.04.06. – HVG.hu

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Hálózat a Tanszabadságért azt javasolja, hogy az Országgyűlés módosítsa a köznevelési törvényt, az állam által fenntartásra átvett intézmények esetében a vezetői megbízások az eredeti határidőig legyenek hatályosak. Kezdeményezik azt is, hogy a szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium igazgatói kinevezése kapcsán jöjjön létre egy olyan egyeztető fórum, ahol a fenntartó, az iskola nevelőtestülete, a szülők és a diákok, különös figyelemmel az érettségire készülő diákokra, párbeszéd útján tudják rendezni a kialakult helyzetet.

Continue reading


A szigetszentmiklósi botrány margójára

2012.04.06. – Hálózata a Tanszabadságért (HAT)

A HAT álláspontja és javaslata

Országos visszhangja van a szigetszentmiklósi Batthyányi Kázmér Gimnázium igazgatói pályázata, az új igazgató kinevezése ügyének. A nevelőtestület és a szülők az iskola eddigi vezetőjét kívánnák látni  tovább is vezetőként az iskola élén, a megyei önkormányzatot felváltó kormány az intézményfenntartó szervezetén keresztül pedig egy Fidesz-közeli, vezetői gyakorlattal nem, pedagógiai gyakorlattal is alig rendelkező pedagógust nevezett ki. Ez, „kiverte a biztosítékot”, az érintettek élénk tiltakozással reagáltak a fenntartói intézkedésre.

Mi van a háttérben?

Continue reading


HAT-PDSZ közös közlemény az igazgatóváltási botrányról

amelynek szerzői a HAT (Hálózat a Tanszabadságért), és a PDSZ (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) képviselői

A szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnáziumban időzített bomba robbant. Olyan, melynek szerkezete „random”üzemmódon működött. Most működésbe lépett. Olyan elképesztő események történtek, melyek rávilágítanak a mai magyar közoktatás, mi több közélet hátulütőire. Miről is van szó? A szakma, a szakértelem és a politika antagonisztikus ellentéte az, ami napjainkban kijegecesedik. Olyan pofon egyszerű kérdésbe gázolt bele a politikai akarnokság, ahol nincs keresni valója. A végletekig leegyszerűsített kérdés így szól: ki vezesse az ország egyik legjobb gimnáziumát? Az, akiben megbíznak kollégái, vagy az, akit megbíz a politika?

A kérdést a jog, rendezi. A fenntartó (a tulajdonos…) jogosult eldönteni, hogy kit kíván látni tulajdona munkatársainak élén. Így van ez egy autószerelő műhelyben, egy tervezőirodában, egy tehenészetben, és az iskolában. Persze nem véletlen a felsorolás sorrendezése, vállaltan célzatos. Itt az ideje fel – és elfogadni végre, hogy az iskola szellemi alkotóműhely, ahol az igazgató valóban „primus inter pares”, ugyanolyan – sőt, horrible dictu! esetleg kevesebb számú diplomával, mint beosztottjai. Ha valahol, hát az iskolában létfontosságú, hogy ne le, hanem meggyőzzük egymást! Ezt a primitív alapigazságot nem ismeri fel a politika, s ezért tesz, tehet meg mindent – politikai hovatartozástól függetlenül – feldúlva az iskolák, és az iskolahasználók nyugalmát, zárójelbe téve az elmúlt évek eredményeit.

Nem engedhetjük, hogy a – valódi – demokratikus minimumot negligálják. Követeljük, hogy az intézményvezetői kinevezéseknél vegyék figyelembe minden érdekelt fél véleményét!

Budapest, 2012. április 5.

HAT, PDSZ