Radó Péter címkével jelölt bejegyzések

Radó Péter: A Nemzeti Együttműködés Közoktatási Rendszere és a PISA mérések

„Valószínűleg nem volt még olyan nemzetközi összehasonlító kutatás, amely akkora befolyást gyakorolt volna a világra, mint a PISA, az OECD 2000 óta háromévente lebonyolított tanulói teljesítménymérése. Amíg a korábbi nemzetközi összehasonlító teljesítménymérések (TIMMS, PIRLS) az oktatási szakma magánügyei maradtak, a PISA elképesztő laikus ismertségre tett szert és az egyes országok humánerőforrásainak minőségét leíró legfontosabb információforrás lett.”

Tovább a Beszélő Online cikkére ⇒⇒⇒


Pisti tanulói életpálya modelljéről

2012.12.09. – OktPolCafe – Radó Péter

Kovács Pisti az óvó nénik kedvence volt: élénk, okos, imádni való rossz kölyök. Néha összetört valamit, néha dulakodott a többiekkel egy-egy játékért, rendszeresen átszökött egy másik csoportba, és ha kimentek az udvarba, mindig utána kellett vinni a sapkáját. Csak a gond volt vele, de lehetetlen volt haragudni rá. Nagycsoportos korában már felismert minden autómárkát és gond nélkül elolvasta a boltok nevét az utcán. (A CBA-t néha ABC-nek olvasta, de ezt tették a szülei is.) 2013 nyarán Pisti betöltötte a hatodik életévét és jogkövető magatartást tanúsítva szeptemberben bevonult az iskolába. Már alig várta.

Continue reading


Az államosítás egyetlen célja az elitcsere

2012.11.02. – NOL

A KIK-kel a világ egyik legnagyobb szervezete jön létre Magyarországon. A közoktatás rendszer drágább és rosszabb lesz, az iskolák önállóságát teljesen felszámolják.

Áprilisra bizonytalanná ...

Áprilisra bizonytalanná válhat egyes alapítványi iskolák sorsa

Fotó: Teknős Miklós

Balog Zoltán, a humántárca vezetője múlt pénteken – megkerülve a saját pártjának polgármestereivel való érdemi egyeztetést – benyújtotta az önkormányzati közoktatási intézményrendszer felszámolásáról szóló törvényt. Az átadás-átvételről szóló jogszabály indoklása szerint a drasztikus központosítás egyik célja a takarékosság. Polgármesterek, oktatási szakértők azonban úgy vélik, az állami központ, vagyis a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK) létrehozása, a tankerületek felállítása jóval nagyobb adminisztrációs terhet jelent, több státust igényel, tehát jóval drágább is lesz, mint ha az önkormányzatoknál maradt volna a feladat.

Mihályi Péter közgazdász szerint majdnem mindegy, olcsóbb lesz-e vagy drágább az állami közoktatás, a probléma az, hogy rosszabb lesz. – Egyszerre nyúlnak hozzá minden területhez, ugyanaz a központosítás zajlik az egészségügyben, a gyerekvédelmi intézmények esetében és a közoktatásban. Az egésznek egyetlen értelme van, az elitcsere – fogalmaz a közgazdász, hozzátéve: így minden területen le lehet cserélni a vezetőket. Mihályi szerint hamis az a kormányzati kommunikáció, amely szerint ami zajlik, nem is államosítás, hiszen az önkormányzatok is az állam részei.

Continue reading


A pedagógusok sztrájkja elé

2012.11.01. – NOL – Radó Péter

Egy 2010-es vizsgálat szerint a pedagógusok a hétköznapokon heti átlag 45,1 órát dolgoznak, a hétvégi munkával (dolgozatjavítás, tesztek kidolgozása, készülés az órákra satöbbi) együtt 51 órát. Értelmiségiek esetében a munkaidőn kívüli munkát természetesnek vesszük. Viszont akkor vajon miért lenne természetes, hogy a pedagógusfizetés szinte fillérre megegyezik egy adminisztratív munkakört érettségivel betöltő dolgozó heti 40 órájának a bérével?

Kevesen tudják: Magyarországon a közoktatás az egyetlen közszolgáltatás, amely 2010-ig csak eredményesebb lett. Azért sorolhatnánk is a közoktatási rendszer hibáit – nem sikerült enyhíteni az egyenlőtlenségeket –, vagy mondhatnánk, rémtörténeteket egyes pedagógusokról. Mégis, a magyar közoktatás a világ egyik legjobban teljesítő rendszere volt, amit a finanszírozása amúgy nem indokolt volna. De mindhárom fontos kompetenciaterületen (szövegértés, matematika, természettudomány) a világ legfejlettebb országainak középmezőnyéhez tartozni – tiszteletet parancsoló eredmény.

Continue reading


A közoktatásban (nem) zajló stratégiai tervezésről

2012.10.23. – OktpolCafé

Az oktatásban közelednek az igazságok pillanatai. Egyfelől, a következő uniós költségvetési ciklussal (a Magyarország számára hozzáférhetővé tett uniós alapok nagyságával) kapcsolatos alkuk eredményétől függetlenül a kormányzatnak nemsokára stratégiát kell alkotnia arról, hogy mire akarja használni a gazdag európai országok adófizetőinek pénzét. Másfelől, független műhelyekben és politikai pártokban is elindult a jelenlegi kormány oktatáspolitikájával szembeni alternatívákat rögzítő stratégiák tervezése. Az Agóra Akadémián elmondott vitaindítóm egy részét felhasználva megosztok néhány az előzményekről szóló hasznos ismeretet.

Több mint két évvel ezelőtt az uniós források felhasználásának újratervezésével kapcsolatban már megosztottam egy prezit és néhány összefüggést a közoktatásban zajló stratégiai tervezésről. Ebben a bejegyzésben két dologról lesz szó: az országos (központi) tervezés kontextusáról, és a közoktatási (alágazati) tervezés rendszerváltás utáni gyakorlatáról. Mindkét probléma alkalmas arra, hogy leszűrjünk néhány napjainkra vonatkozó tanulságot.

Continue reading


Lemondott Gloviczki Zoltán, főnöke, Hoffman Rózsa marad

2012.10.18. – NOL

Felmentését kérte posztjáról Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár. Lapunk megkeresésére a hírt Gloviczki Zoltán meg is erősítette.

Hoffmann Rózsa a szerdai...

 

Hoffmann Rózsa a szerdai sajtótájékoztatójára indul, a háttérben Gloviczki Zoltán, távozó helyettese
Teknős Miklós

Úgy tudjuk, Hoffmann Rózsa helyettesének lépésében komoly szerepet játszott az a folyamat, amelynek következtében az oktatási államtitkár tegnap arra kényszerült, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ), valamint három további oktatási érdekképviselet vezetőivel.

Az egyeztetést Hoffmann Rózsa kezdeményezte azok után, hogy kiderült: a PSZ sztrájkbizottság létrehozását kezdeményezi, miután a nemzetgazdasági miniszter az október elején bejelentett megszorítócsomag részeként 2014 januárjára halasztotta az eredeti ígéretek szerint a jövő évben esedékes pedagógusbér-emelést, amit egybekötöttek az úgynevezett pedagógus-életpályamodell bevezetésével. Matolcsy György szerint ezzel 73 milliárd forintot spórolhat a kormány a jövő évi büdzsében. A PSZ és a PDSZ vezetői megállapodtak: közösen lépnek fel a Fidesz által már ellenzékben is ígért béremelés érdekében. A föllépés egyik lehetséges eszköze a pedagógusok sztrájkja.

Continue reading


Néhány megjegyzés a pedagógus béremelés elhalasztásáról

2012.10.16. – OktpolCafé – Radó Péter

A pedagógusok idegeit azzal borzolja éppen a kormányzat, hogy az IMF követelései miatt el kell halasztani a pedagógus életpálya modell bevezetésével járó összesen 73 milliárdos, 2013 szeptemberében esedékes béremelést. Mindebből csak az nem igaz, hogy az IMF ezt követeli, hogy a béremelés egy életpálya modellhez kapcsolódik, hogy 73 milliárdba kerül, s hogy valóban béremelésről van szó.

Continue reading


Oktatáspolitikai tanévnyitó (a várható változásokról és a tankerületekről)

2012.09.06. – OktpolCafé – Radó Péter

Az OktpolCafé és az iskolák nyári szünete utáni első tanévnyitó bejegyzésben kisded leltárt osztok meg az oktatáspolitika őszi napirendjét meghatározó dolgokról és egy kis segítséget nyújtok hűséges olvasóinknak abban, hogy elmélyedjenek a mélyben készülő hatalmas rendszerépítő munkáról: a tankerületek hálózatának most kezdődő kiépítéséről.

Az őszi helyzet

Az Oktatási Államtitkárság nem szeretné, hogy nagyon átadjuk magunkat a szorongásnak az új tanévet övező bizonytalanságok miatt, ezért figyelmünket valóban fontos kérdésekre irányítja, mint például a nemzetet erősen megosztó vita a kötelező iskolaköpenyről. Ennek ellenére úgy érzem, hogy az őszi oktatáspolitikai szezonban lesz még néhány ügy, amely gondoskodik magas adrenalin szintünkről, s amelyre ezen a blogon is reagálnunk kell majd. Íme egy rövid lista:

Continue reading


Kompetenciamérés 2011: intézménytípusok teljesítménye

2012.03.13 –  OktPolCafe – Radó Péter

A 2011-es kompetenciamérés országos jelentésére még várni kell néhány hetet, azintézményi jelentések azonban már elérhetőek, s ezekből kibogarászható az egyes intézménytípusok átlagos teljesítménye. (Az intézményi jelentéseket iskolás gyermeket nevelő szülőknek is melegen ajánlom.) Ebben a bejegyzésben arra keresem a választ, hogy az elmúlt három év adatai alapján milyen változások rajzolódnak ki. Az intézményi adatok elemzését a következő bejegyzésben folytatom majd.

Continue reading


De profundis (Az oktatáspolitika bedőlésének okairól)

2012.01.05. – Oktpolcafe – Radó Péter

Az OktpolCafé már régen bóvli kategóriába sorolta az uralkodó oktatáspolitikai gyakorlatot. Azt is leírtam többször, hogy az új törvények elfogadásával bekövetkezett előzmény nélküli rombolás nem érthető meg a korábbi évtizedek oktatáspolitikai gyakorlatából. A jövőben ez a blog inkább pozitív szakmapolitikai alternatívákkal kíván foglalkozni, de ehhez előbb még egyszer – remélhetőleg hosszú ideig utoljára – foglalkoznunk kell egy démonnal: a közpolitika alkotás politikai kereteivel.

Politika és közpolitika

A politika és közpolitika („szakmapolitika”) közötti átrendeződő kapcsolatról már másfél évvel ezelőtt, nem sokkal az Orbán-kormány hivatalba lépése után írtam egy bejegyzést. (Ez lehetővé teszi, hogy ebben a bejegyzésben megspóroljam az általam használt fogalmak kifejtését.)  Mindaz, amit akkor írtam most is vállalható, egyetlen árnyalatnyi különbséggel: korábban alábecsültem a közpolitika – és ezen belül különösen az oktatáspolitika – politikai kisajátításának mértékét. Nem egyszerű súlypont áthelyeződésnek voltunk ugyanis a tanúi, ennél sokkal több történt: a pártpolitika teljesen önállósította magát, tökéletesen levált a közpolitika alkotásnak a kontinentális Európában megszokott intézményeiről és szereplőiről.

Négy feltételnek kellett teljesülnie ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, s ebből három a második Orbán-kormány „újítása”:

Continue reading


A közoktatási törvény elfogadása után várható implementációs katasztrófáról

2011.12.15 – Oktpolcafe – Radó Péter

Minden jel arra utal, hogy a „remény hal meg utoljára” megközelítés az új közoktatási törvénnyel kapcsolatban önáltatásnak bizonyul: akik abban reménykedtek, hogy a kereszténydemokrata államtitkárság tervezetét annak belső fideszes ellenzéke módosító indítványokkal gyökeresen átírja, csalódni lesznek kénytelenek. Lesz néhány apró kozmetikai változtatás, de a miniszterelnök személyes intervenciója áterőszakol egy minden ízében borzasztó, szakmailag és morálisan vállalhatatlan közoktatási kódexet. Úgy tűnik tehát, hogy ez a hajó elment, ideje, hogy az elfogadása utáni időszakkal kezdjünk foglalkozni.

Continue reading