Oktatáspolitikai alapelvek

Print Friendly, PDF & Email

2012.12.18. – Hálózat a Tanszabadságért – Szülői Hálózat

Hálózat a Tanszabadságért

Szülői Hálózat 

Az oktatási hálózatok szükségesnek tartják, hogy egy oktatáspolitikai fordulat előkészítése érdekében a politikai szereplők, a szakmai, civil és érdekképviseleti szervezetek között érdemi párbeszéd alakuljon ki.

Meggyőződésünk, hogy az oktatáspolitika legfontosabb, semmi másnak alá nem rendelhető céljai a tanulási igények kielégítése, az életminőség javítását szolgáló tanulási lehetőségekhez való hozzáférés biztosítása és az oktatás minőségének javítása kell, hogy legyenek. Az oktatásnak tehát fontos célja a munkaerő foglalkoztathatóságának biztosítása, de ezen kívül számos más, ezzel egyenrangú feladata is van, mint például az autonóm személyiség kibontakoztatását szolgáló nevelés, a kulturális örökség folytonosságának megőrzése, a társadalom kohéziójának megerősítése, illetve a nemzeti és az európai közösséghez való tartozásunk tudatosítása. A közösségi finanszírozás mértékében tükröződnie kell az oktatás stratégiai jelentőségének. A két közoktatásban érintett hálózat a jövőbeni oktatáspolitikai egyeztetések keretéül – tiszteletben tartva a konkrét oktatáspolitikai kezdeményezésekkel kapcsolatos véleménykülönbségek szabadságát – a következő, több civil szervezettel egyeztetett alapelveket javasolja:

Szektorsemlegesség és szubszidiaritás

 

  1. A közoktatás helyben nyújtott közszolgáltatás. Az oktatás irányításának és finanszírozásának biztosítania kell a szektorsemlegesség, a szubszidiaritás és a hatékonyság követelményeinek érvényesülését.

Stabil, minőségre ösztönző finanszírozás

 

  1. A nevelés-oktatás állami költségvetési finanszírozásának stabil, tervezhető és átlátható módon biztosítania kell az oktatási intézmények működését, a felsőoktatási intézmények oktató-kutató tevékenységének ellátását, a finanszírozás módjának pedig ösztönöznie kell a minőség és eredményesség javítására.

Autonómia és elszámoltathatóság

  1. Az oktatás minőségének egyik legfontosabb feltétele az oktatási intézmények autonómiája. Az óvodai, iskolai és felsőoktatási intézményi autonómiának jogi, pénzügyi és szakmai elszámoltathatósággal kell párosulnia.

Méltányosság

  1. Minden oktatáspolitikai kezdeményezésnek és az oktatási szektor minden intézményének törekednie kell az oktatási egyenlőtlenségek csökkentésére, a minden gyermekben benne rejlő tehetség kibontakoztatására, a méltányosság elvének érvényesítésére.

Független minőségértékelés

  1. A közoktatás minőségének folyamatos értékelése és az értékelési információk megosztása a tanulókkal, szülőkkel, az oktatási intézmények tulajdonosaival és szakembereivel, valamint a nyilvánossággal állami feladat, melyet a kormánytól független intézménynek kell ellátnia.

Nyílt és informált oktatáspolitika alkotás

  1. Az oktatáspolitika alkotásnak folyamatos reflexión, tényeken és azok elemzésén, valamint az érdekeltek (tanulók, hallgatók, szülők, pedagógusok, oktatók, stb.) bevonásán alapuló nyílt, átlátható és intézményesült konzultáción kell alapulnia.

Stratégián alapuló fejlesztéspolitika

  1. A fejlesztéspolitikának az oktatásban az érdekeltek támogatását élvező hosszú távú stratégián kell alapulnia, korrupció-mentesnek kell lennie és igazodnia kell a helyi-intézményi fejlesztési szükségletek sokféleségéhez.

Jogok tiszteletén alapuló szabályozás

  1. Az oktatás szabályozásának alapjául a tanulói, szülői és kisebbségi jogok teljes körű biztosítása kell, hogy szolgáljon.

Világnézeti semlegesség

  1. Az oktatásban működő közintézményeknek a világnézeti semlegességet érvényesítő módon kell működniük.

Megbecsült és szakmailag felkészült pedagógusok

  1. A pedagógusok és oktatók számára biztosítani kell a magas színvonalú munkavégzés és a szakmai fejlődés feltételeit, valamint munkájuk megfelelő szakmai és anyagi elismerését. Ezzel szemben szakmai minőségi követelményeket kell rögzíteni számukra és ezeket érvényesíteni kell.

A fenti alapelvek megalkotásában az Oktatási Hálózat munkatársai is tevékeny részt vállaltak. Az oktatási hálózatok bármilyen demokratikus erővel az együttműködést ezen alapelvek mentén tartják lehetségesnek.

Megosztom a Facebook-on:

    Oktatáspolitikai alapelvek” bejegyzéshez ozzászólás

    1. Társadalmi szempontból az egyik legfontosabb feladatra vállalkozott a "Hálózat a tanszabadságért" szervezet, nevezetesen oktatápolitikai alapelvek kifejtésére. A legfontosabb elvet azonban nem találom a felsoroltak között, ez pedig az igazságosság elve. Véleményem szerint pedig ez a legfontosabb, minden más alapelv ez alá rendezhető. Mi ennek a lényege?
      Minden gyermek alapvető, természetes joga humánumának kifejlesztése, tekintet nélkül arra, hogy milyen családban, társadalmi rétegben született. Ez persze nem egyenlő esélyt, henem jogegyenlőséget jelent. Az igazságosság a legfontosabb alapelv, amelyből levezethető minden más, pl. a fent megjelölt 10 pontban foglalt funkció, feltétel és feladat.
      Egy részletet azonban szeretnék kiemelni, nevezetesen az alapelvből következik a minden gyermekre kiterjedő 18 évig tartó kötelező iskoláztatás. Ha ugyanis ez sérül, akkor eleve megjelenik az esélyegyenlőtlenség. Ebből viszont következik a műveltségbeli egyenlőtlenség. Ezt tovább folytatva eljuthatunk a helyesen értelmezett szabadságban rejlő lehetőségekkel való élés  különbözőségéhez. Egy műveltebb ember adott törvényben több lehetőséget fedezhet fel, mint a tőle lemaradó. A jelenlegi köznevelési törvény mellőzi az általános művletség szerepét. Gyökeres revízióra szorul.
       

    2. Pár kérdésem lehtne?
      Mi is az a világnézeti semlegesség, létezik olyan????
      Mi is az a nemzeti közösség? Létezik olyan?
      Miért is kulturális örökség? Miért nem örökségek? Vagy kulturális sokszínűség?

      1. Csak az első kérdésedre kísérelnék meg választ adni. Egyetlen viszonylatot tartok érdemesnek kiemelni, ahol egy "világnézeti semlegesség" feliratú útjelző tábla mindenki számára egyértelmű eligazodásul kell szolgáljon. Ez pedig a közfeladatok ellátásáért felelős szervezetek és személyek magatartási kódexének egyik fő szempontja kell legyen. Kb. annyi, hogy csakis az lehet zsinórmérték közszolgálati terén, amit a megfelelő regulák és szakmai szabályozók követelményként előírnak. Nem vitakérdés, hogy világnézeti semlegesség a polgárok és az általuk létrehozott tengernyi szervezet körében nem létezik. Ilyen nem is volt, nem is lesz. Balog Zoltán magánember sem lehet semleges. A gyülekezetében sem kell senkit felszólítani erre. Ellenben miniszterként kutya kötelessége, hogy a közszolgálatban az adott sokféleségre tekintettel ne engedjen utat a világnézeti elkötelezettség hamis válogatási elvének, mert nemzedékek élete korábban igencsak erről szólt, s ebből előbb-utóbb mindig valami pártszolgálat lett. Meg kis magyar revansizmus, amiből lelki üdv nemigen származtatható. Ennyit a KRESZ-ről.
        Nemzeti közösség van, de alapjában véve légnemű, jóllehet én vagyok az egyik alkotóeleme. 
        A többi esetben már a kérdések is jobban eligazítanak.
        NyíriA 
               
         
        Senki nem állítja, hogy az államnak világnézeti semlegességet kell elvárnia akár polgáraitól, akár intézményeitől, melyeket támogat.        

    3. Pár kérdésem lehetne?
      Mi is az a világnézeti semlegesség? Létezik olyan?
      Mi is az a nemzeti közösség? Létezik olyan?
      Miért kulturális örökség? Miért nem örökségek? Vagy inkább kulturális sokszínűség?

    4. Az aláírásom után egy félreérthető mondat benne maradt a megjegyzésemben ("Senki nem állítja, hogy az államnak világnézeti semlegességet kell elvárnia akár polgáraitól, akár intézményetől, melyeket támogat.").
      Előzőleg annak igyekeztem cáfolatát adni, hogy álláspontom szerint az állam támogathat világnézetileg elkötelezett intézményeket, de elveiben és eljárásrendjében a semlegességet kell képviselnie. Ezt  korábban sem valósította meg hiánytalanul (ld. a szektorsemleges finanszírozás terén az alapítványi iskolákkal kapcsolatos állami szerepvállalást), jelenleg pedig egy ezzel kifejezette ellentétes paradigmát követ (az állam és egyház elválasztása elv elutasításával).    
       

    5. Kedves András!
      Világos az állásfoglalásod, azonban én abban sem hiszek, hogy léteznének világnézetileg semleges intézmények. A közoktatási intézmények sem tudnak ilyenek lenni pl. működésük alapjául kellene, hogy szolgáljon a jogállamiság, valamint az emberi jogok talapzata, amely máris nem semleges alapokat mutat, hiszen pl. állást foglal a népszuverenitásról, a jogállami alapokról, alapvető emberi jogokról… stb., amelyhez képest más világnézeti hozzáállás is elképzelhető! Szerencsésebbnek és jobban védhetőnek tartanám az értékpluralista megközelítést, amely szintén önmagában egy állásfoglalás, de leginkább összeegyeztethetőnek tűnik a demokratikus és jogelvű alapokkal!
      Szerencsére csak a "preambulumban" olvasható a nemzeti közösséghez való tartozás kifejezés, amelyet nemcsak önmagában tartok nehezen képviselhetőnek, hanem a kisebbségi közösségek szempontjából is. A kulturális gyökerek, identitás, valamint a kulturális diverzitás megőrzésének hangsúlyozását szerencsésebbnek tartanám, mint a nemzeti közösséghez tartozás kiemelését, amely nyilván fontos lehet egy jelenlegi politikai diskurzusban, csak nincs igazán érvelhető, védhető denotátuma!
      Barátsággal,
      Arató Ferenc, Öcsi

    6. Osztom az értékpluralizmusra utaló fejetgetésedet, jóllehet tisztában vagyok vele, ez egy igencsak tisztázatlan, vitatható és nem könnyen védhető keret. Az állam legyen szekuláris, miközben az állampolgároktól és az intézményektől ezt nem követelhetem meg. Ez sokak stabil meggyőződése. Az enyém is. Persze nem magától értetődő különösen annak fényében, hogy az alaptörvény ezt a paradigmát most elvetette, felülírta s a politikai közösségre oktrojált egy másikat. Meggyőződésemben akkor lehetett volna valamelyest megingatni, ha elkezdődött volna egy ideje (egy-két évtizede) valamilyen diskurzus arról, hogy kivetnivaló-e, ha a közügyekben vallási perspektívák is jelen vannak. Ezt a jámbor felvetésemet mindig is egy szigorú megkötéssel láttam volna el. Azzal, hogy kizárt, ha privilegizáltan kezelnek valamely világnézetet (ld. "történelmi egyházak" régi-új besorolása nálunk). Szerintem a fent említett szekuláris álláspont lenne a kompromisszum, a korábbi pártállami és a mostani állampárti felfogással szemben, amihez vissza kellene térni. Az értékplurálishoz azért nem lehetne visszatérni, mert ilyet még soha nem alakítottunk ki.             

    Vélemény, hozzászólás?